A Pest megyei Piliscsabára várták Kövér Lászlót, abból az alkalomból, hogy felavassa a Nemzeti összetartozás első harangját.

A házelnök ritkán szokott, és szeptember második vasárnapján sem okozott csalódást: egy messziről induló történeti okfejtés végén érkezett meg a jelenbe, hogy megkongassa, amit meg kell kongatni.

Kövér arról beszélt az ünnepségen, hogy a XX. században „sziklafal és szakadék közé szorított” magyarság örömmel felajánlja tapasztalatait a jelenben a szakadék szélére szorított Európának – magyarok ugyanis megmászták már a maguk sziklafalát, elkerülték a sorsot, amit ellenfelei szántak neki, de Európáról ez nem mondható el.

A magyar nemzet ma változatlanul a legnagyobb lélekszámú nép a Kárpát-medencében, amely határokon átívelve „lélekben békésen újra egyesült” - folytatta Kövér, aki szerint a magyar állam visszanyerte cselekvőképességét és erejét arra, hogy szolgálja és óvja nemzetét; visszanyerte önbizalmát és tekintélyét is, és képes rá, hogy sok tekintetben utat és példát mutasson szomszédainak, és egész Európának.

A gondolkodó európai emberek életérzése ma hasonló a száz esztendővel ezelőtti magyarság életérzéséhez, egészítette ki a gondolatmenetet a házelnök, majd igyekezett tisztázni az egybegyűltek és a széles nyilvánosság számára, hogy ez végül is mit is jelent pontosan.

Ez nem teljesen egyértelmű, hogy sikerült, Kövér ugyanis Trianont, a világháború veszteseként megalázott és széttépett Magyarország lelkiállapotát próbálta valamilyen módon összevetni a politikailag és diplomáciailag életképtelen Európai Unió jelenével:

„Ma, az ukrajnai háború kitörését politikailag megakadályozni nem tudó, a békét diplomáciailag helyreállítani képtelen és - külső nyomásra - a legalapvetőbb gazdasági érdekei ellen cselekvő Európai Unió már most vesztesnek minősül attól függetlenül, hogy a háborús frontokon melyik közvetlen hadviselő fél hirdeti majd ki magát győztesnek.”

Ettől fogva az ismert mederben folytatódott a Kövér-gondolatmenet: elhangzott, hogy Európán kívüli érdekcsoportok és magánhatalmak az uniót és annak tagállamait katonai kiszolgáltatottságra, politikai alávetettségre, gazdasági és energetikai életképtelenségre, pénzügyi eladósításra, kifosztásra és társadalmi szétzilálásra szánnak.

Az európai nemzetek önazonosságát, keresztény hitét és megtartó közösségeit is fel akarják számolni ezek az érdekcsoportok, és voltaképp gyarmatosítani akarják egész Európát.

A beszéd figyelemreméltó fordulata volt, hogy Kövér elővette kedvelt metaforáját, a kötelet, amibe a 2002-es kampányban már egyszer alaposan belegabalyodott. A házelnök most arról beszélt, hogy a sziklafalon is azok a hegymászók a sikeresek, akik képesek kötélbarátságot kötni, és tudják, hogy együtt emelkednek vagy együtt zuhannak.

Nem szeretniük, hanem tisztelniük kell nekik egymást, és tudatában lenniük annak, hogy egymástól függenek, és csak közösen juthatnak célba. Kövér szerint ilyen kötélbarátságot kell kötniük a Kárpát-medence országainak azért, hogy Európa túljusson a maga XXI. századi sziklafalán. Szerinte ebben a barátságban ránk, magyarokra mindig számíthatnak Kárpát-medencei szomszédaink és minden európai nemzet.

Piliscsabán 2010-ben állítottak fel Trianon-emlékművet és országzászlót, utóbbit a helyiek gyűjtése nyomán.

Az országzászló mellett máig egy üresen álló harangláb áll, mígnem most Kiss Antal és családja egy harangot adományozott a városnak, amit székelyföldi régi, összetört harangdarabokból öntettek.

Ezzel teljes lett az emlékmű, összeállt, miként összeolvadtak a székelyföldi régi harangdarabok az új harang testében, példát mutatva a „sok helyről érkezett, most közösséggé váló piliscsabaiaknak is” - fogalmazott az eseményen Farkas András, a város fideszes polgármestere.

A harangot a település katolikus papja, református és evangélikus lelkésze közösen meg is áldotta.