Bámulatos médiasztoriról számolt be a Financial Times csütörtökön: az Axel Springer vezérigazgatója legkelendőbb bulvárlapját, a Bildet használta fel arra, hogy kampányoljon az Adidas ellen, miután a sportszergyártó bejelentette: nem fizet bérleti díjat a világjárvány kitörése utáni első hetekben, hónapokban.

És hogy ez mitől bámulatos? Mert a kiadót vezető Mathias Döpfner úgy indított hadjáratot a bérfizetést felfüggesztő Adidas ellen, hogy a vállalat éppenséggel tőle is bérel értékes irodákat.

Döpfnernek több mint 22 százalékos részesedése van az egyik legnagyobb európai kiadóvállalatban, az 1 milliárd eurónál is többet érő Axel Springerben. A konszern csak az elmúlt időszakban olyan cégeket vásárolt fel, mint a Politico vagy a Business Insider.

A vállalat egyik németországi zászlóshajója, a Bild 2020 márciusában és áprilisában, azaz a járvány kitörésének időszakában több mint 20 cikket közölt arról, hogy az Adidas morálisan elfogadhatatlanul viselkedik a krízishelyzetben.

Miután ugyanis a Covid-19 kitörése miatt minden bezárt, az Adidas - több más ruházati vállalathoz, köztük a H&M-hez, a Ceconomyhoz, a Deichmannhoz és a Pumához hasonlóan - befagyasztotta a bérleti díjak kifizetését.

De a Bild valamiért főleg az Adidast pécézte ki, és a kampány nem is volt hatástalan, egy szocdem képviselő például még egy pólót is elégetett azzal, hogy ő többet Adidast nem vesz soha:

A Bild kampánya nyomán a vásárlók és politikusok bojkottal fenyegetőztek, Hubertus Heil német munkaügyi miniszter például felvetette, hogy az Adidast be is lehet perelni. A cikkekben a céget érzéketlennek és gőgösnek festették le, a cégvezető Kasper Rørstedet pedig kapzsi üzletembernek, aki megcsúfolja és elárulja a legendás alapító, Adi Dassler örökségét.

Amit viszont a Bild a kampány idején elhallgatott, hogy Döpfner az Adidas egyik érintett bérbeadója: a Financial Times által átnézett nyilvántartási adatokból ugyanis kiderül, hogy a kiadó társtulajdonosa annak a berlini Münzstrassén álló korabeli épületnek, amelyben az Adidas egy két emeleten működő üzletet bérelt. Az FT forrásai szerint, és ezt később az érintett sem tagadta,

Döpfner személyesen vette fel a kapcsolatot a Bild akkori szerkesztőjével, Julian Reichelttel, és javasolta: szervezzen a lapban nyilvános felháborodást, arra hivatkozva, hogy az Adidas rendkívül nyereséges vállalat, és a fizetés elmaradása sérti a szabad kereskedelem alapelveit.

Órákkal később a Bild közölte a hírt az Adidas bérleti díjának befagyasztásáról, és máris árulással illeték a vezérigazgatót.

Ebben az időszakban az Adidas üzletei kétharmadát kénytelen volt bezárni, eladásaik meredeken zuhantak, felfüggesztették részvény-visszavásárlási programjukat, később pedig 3 milliárd eurós, kormány által támogatott sürgősségi kölcsönre szorultak. Végül a felháborodás eredményre vezetett, az Adidas meghátrált, és egész oldalas hirdetéseket vásárolt a német újságokban, köztük a Bildben is, hogy bocsánatot kérjen, amiért nem viselkedett etikusan.

Az FT idézi az Axel Springer tavaly frissített magatartási kódexét, amiben az áll, hogy „az újságírói kiadványokat nem befolyásolhatják harmadik felek személyes vagy üzleti érdekei, a vállalatnak az újságírói tevékenységen kívüli kereskedelmi érdekei vagy a szerkesztők személyes pénzügyi érdekei”.

Az üzleti lapnak adott nyilatkozatában az Axel Springer tagadta az esetleges összeférhetetlenséget, és „abszurdnak” nevezte a felvetést. A kiadó szerint Döpfner azért adta át az információt a Bildnek, mert „azonnal tudta, hogy ez egy olyan ügy, amely kiemelkedő közérdekű”, és amelyet nyilvánosságra kell hozni.

Döpfner a kiadó szerint „természetesen felfedte személyes érdekeltségét Reicheltnek”, de hozzátette, hogy „egyáltalán nem volna észszerű a forrás nyilvánosságra hozatala” nyomtatásban.

Döpfner azzal is érvelt, hogy a tudósítás nem egyetlen berlini üzletről szólt, hanem potenciálisan több ezer Adidas-üzletet érintett világszerte.

Az Adidas nem kommentálta az ügyet. (Financial Times)