Az év egyik váratlan irodalmi meglepetése - és számomra legnagyobb olvasmányélménye - Visky András Kolozsváron élő író, költő, dramaturg nemrég megjelent Kitelepítés című regénye, melyben saját családja történetét dolgozta fel. Annak is elsősorban azt a fejezetét, amikor a kommunista Romániában apja bebörtönzését követően anyját és mind a hét gyermekét „déósnak” bélyegezték (D.O., domicilie obligatoru, vagyis kényszerlakhely), és a velük élő fiatal nővel együtt kitelepítették őket a Duna-deltába, a szovjet mintára létrehozott gulágra. Bár a könyv megtörtént eseményeket ír le, valós dokumentumokra támaszkodik, a szereplők mind létező személyek (vagy azok voltak), az elbeszélő pedig maga a kisgyermek Visky András egy-kétéves korától kezdve, a szerző ragaszkodik hozzá, hogy ez nem memoár és nem dokumentumregény.