Össze tud-e omlani egy oktatási rendszer?
Szeptemberben jelent meg interjúnk Radó Péter oktatáskutatóval, akitől többek között azt kérdeztük: össze tud omlani egy oktatási rendszer, és ha igen, a miénk összeomlott már?
A válasza ez volt:
„Igen is, meg nem is. Abban az értelemben nem, hogy a gyerekmegőrző funkciót be fogja tölteni az iskola, valakik majd bemennek vigyázni a gyerekekre, lesz valami tanításnak látszó tevékenység.
Abban az értelemben viszont már nem működik a magyar oktatás, hogy képes legyen azt csinálni, amit várunk tőle. Azt várjuk az oktatástól, hogy jövőorientáltan működjön, készítse fel a formális oktatásból kilépő embereket azokra a készségekre és kompetenciákra, amikre szükségük lesz tizenöt-húsz év múlva. Ez az egyik. A másik, amit várunk az oktatástól, hogy fenntartsa a társadalom kohézióját, megelőzze azt, hogy brutális egyenlőtlenségek alakuljanak ki, és juttassa esélyhez azokat, akik alacsony státuszú családba születnek.
Ezeket a funkciókat nem tölti be a magyar oktatás. Oktatási célok tekintetében még mindig atavisztikusan ősi célokat követ, és olyan tananyagot tanít, amit a való életben jórészt soha senki nem fog használni. Az egyenlőtlenségek tekintetében pedig még szörnyűbb a helyzet, mert az elmúlt 12 évben Magyarországon egy oktatási kasztrendszer alakult ki. Az alacsony státuszú és szegény gyerekek számára pocsék állami iskolákat működtet, az alsó középosztály számára egyházi iskolákat működtet, a felső középosztály számára pedig méregdrága magániskolákat működtet. Már a legkorábbi időszakban is szétosztja a gyerekeket a társadalmi hátterük alapján.
Úgyhogy attól függően, hogy miből indulunk ki, az oktatás vagy már összeomlott, vagy sosem fog.”
