Demeter Szilárd az Indexre írt véleménycikkben magyarázkodik, mert úgy tudja, hogy jobbról készül róla „leleplező” videóriport
Nehezen belőhető műfajú, magyarázkodós-előremenekülős véleménycikk jelent meg a Fidesz közelébe került Indexen a fideszes kultúrpolitika egyik legbefolyásosabb, de mindenesetre legtöbb forrás fölött rendelkező alakítójának, Demeter Szilárdnak a tollából, melyben arról ír, hogy információi szerint „jobboldali kultúrharcosok” (azaz vélhetően a Fidesz-körüli gigantikusra hizlalt médiabirodalom valamelyik szereplője) „leleplező” videóriportot készít róla.
Az Index címlapján a „Demeter Szilárd: Vége a forrásbőségnek... A lökdösődés fokozódik. Lesz itt még cicaharc”, míg belül a jóval visszafogottabb „Demeter Szilárd: Arról, hogy mi a nemzeti” című írás így indul:
„Hétvégén a kollégáim riadtan kerestek meg, hogy információik szerint készül egy »leleplező« videóriport arról, hogyan biztosítok lehetőségeket a libernyákoknak. Röviden elintézhetném egy vállrándítással, hogy hát ez a dolgom (mármint a lehetőségek biztosítása a teljes kulturális paletta számára), de ha már a vélhetően jobboldali kultúrharcosok ekkora munkát fektetnek egy leleplező anyagba, megérdemelnek egy kissé hosszabb reakciót.”
Ezek után Demeter elmondja, hogy a magyar kultúra nemzeti kultúra, majd hogy a kommunista diktatúra gyermekeként védi a gondolat-, vélemény- és szólásszabadságot. Kicsit később pedig így ír:
„Létezik egy téves nemzetfogalom, melynek értelmében a nemzet: mi igen, ti igen – ők nem. A rámutatás gesztusa ugyanaz, mint amikor az újhülyék (olv. progresszívak) megmondják, hogy ki a jóeNber, ki nem az. Erre szokás azt mondani, hogy kirekesztő. Csakhogy ez a nemzeti horizonton nem kirekesztés, hanem öncsonkítás. Tetszik, nem tetszik, ők is a mieink. Nekem például személy szerint nem tetszik, de jobboldaliként védem a nemzethez tartozás jogát.”
Nem sokkal később ezt azzal egészíti ki, hogy számára az a nemzeti alkotó és előadó, aki a magyar befogadót kultúrahordozónak tekintve azt szeretné, hogy száz év múlva is magyarul nézzünk innen a Kárpát-medencéből a világra. „A nemzet az a politikai közösség, amit meg lehet tagadni egyéni döntés alapján, de kollektív döntéssel senkit nem lehet kizárni belőle. Ebben az összefüggésben nem létezik többségi elv. Ez a nemzeti szabadság záloga” – teszi hozzá.
Majd jön a lényeginek szánt bekezdés:
„Sok olyan politikai ellenfelem van, akinek a teljesítményét elismerem és tisztelem. És sok olyan elvbarátom, aki legszívesebben a síromon táncolna. De ez mindegy is: a magyar kultúra egészét tekintve a következő száz év időtávján teljesen érdektelen, hogy ki a barát, ki az ellenfél/ellenség, az is, hogy a mai korcsmában ki hogyan szavaz. Az a lényeg, hogy ki mit tesz le az asztalra. Kultúrszociológiai faktum, hogy a kortárs művészeti alkotások kb. 80 százaléka elenyészik, legtöbb húsz százaléka marad fent. Hogy ki tartozik majd abba a húsz százalékba, azt nem én döntöm el, nem is a szakma, de még csak nem is a kultúrharcosok – hanem az idő. Ezért kell nekünk a száz százaléknak lehetőséget biztosítani. De nem alanyi jogon. Iránytűként – állami intézmény vezetőjeként, közpénzből működő közalapítvány kuratóriumi elnökeként – a döntéseimet, döntéseinket csak és kizárólag az Alaptörvényben rögzített értékkészlet alapozhatja meg. Ami azon kívül esik, arra jogszerűen nem ítélhetünk meg közpénzt – ami azon belül jön létre, az támogatandó.”
Az utolsó bekezdés alapján Demeter mintha azt gyanítaná, hogy a munkásságával szemben megfogalmazott jobboldali kritikákat az irigység is fűtené. Legalábbis arról ír, hogy
„elvi hozzáállástól ellépve az is nyilvánvaló, hogy mindenkinek nem jut elegendő. Ezért szoktam mondani, hogy ami itt folyik, az nem kultúrharc, hanem lökdösődés, aminek az a tétje, hogy kinek mekkora szelet jut a véges tortából. Pláne, hogy válságos időket élünk, vége a forrásbőségnek. Ilyenkor a lökdösődés fokozódik. Lesz itt még cicaharc…”
Majd azzal zárja, hogy a kultúrpolitikában nem lehet mindenki javára, azaz igazságosan dönteni, de helyesen igen, és ők ezt próbálják tenni.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.