„Elkóborolt cicát keresünk, Borisz a neve. Inkább csak szőr, mint test, inkább makog, mint nyávog, vörös színű és nagyon barátkozós fajta. A Mátray utcában lakik velünk, de látták már a Lovas utca felé is - most lehet, hogy kicsit messzire merészkedett? Minden észrevételnek, jelzésnek örülünk, a tesója már nagyon bánatos!” – így kezdődik az a teljesen átlagos, eltűnt állatot kereső bejegyzés az egyik I. kerületi Facebook-csoportban, ami aztán csúnyán lebuktatta Boriszt, akarom mondani Karamellt, vagyis Gyömbért, kevésbé ismertebb nevén Tigrist.

Mert, mint kiderült, a Mátray utcából eltűnt Borisz nem tűnt el, és nincs az égvilágon semmi baja, egyszerűen csak a másik családjánál lakott épp. Mármint a másik háromnál(?), ahol a vörös macskát más neveken ismerték, szerették és gondozták. Ezek után Borisz gazdája – akarom mondani az, aki azt hitte, ő a kizárólagos gazdája a szélhámos vörös macskának – frissítette a posztot az alábbiakkal:

„Borisz (egyéb ismert álnevein: Karamell, Gyömbér, Tigris) macskánkról kiderült, hogy profi szélhámos. Úgy is mondhatnánk, hogy hivatásos gazdiszédelgő, couchsurfer »with demonstrated history«. Több környékbeli családdal elhitette, hogy elárvult, éhes kiskedvenc, aki készséggel alkalmazkodik a vendéglátó család időbeosztásához, és rendszeresen, időben megjelenik némi ételért és alkalmanként fedélért is. Visszaélt az emberek jóindulatával és könyörületességével, akik éjszakára befogadták és válogatott falatokkal kényeztették, abban a hiszemben, hogy megmentik szegényt a hajléktalan városi macskák sanyarú sorsától. Nyilván abból indult ki, hogy akik még egeret se tudnak fogni maguknak, azokat ízi-bízi lesz így átverni. Szerencsére azonban nekünk itt a Facebook.”

Merthogy a kommentek közt azonnal megjelent Borisz egy másik gazdája, aki közölte, hogy a macska épségben van, reggel ajtónyitásra már ott volt náluk, „kapott egy kis simit a gyerekektől, majd lebzselt a teraszon”.

Borisz eredeti(?) gazdája azt írta, a szélhámos macskát most „kiterjedt és beható erkölcsi oktatásban” részesítik, bár úgy fogalmazott, hogy annak eredményében valójában ők maguk sem hisznek.