Az erdőirtás, a bolygó határait meghaladó fogyasztást és az ipari méretű szennyezés miatt a Föld vadon élő állat- és növényvilágának populációja 69 százalékkal csökkent 1970 óta, derül ki a WWF és a Londoni Zoológiai Társaság (ZSL) kétévente megjelenő jelentéséből.

Sok tudós úgy véli, hogy a hatodik tömeges kihalást éljük, aminek hátterében az ember áll.

A jelentés 89 szerzője sürgeti a világ vezetőit, hogy a Kanadában idén decemberben megrendezésre kerülő Cop15 biodiverzitási csúcstalálkozón kössenek megállapodást, és csökkentsék a szén-dioxid-kibocsátást.

Latin-Amerikában és a Karib-térségben - beleértve az Amazonast is - csökkent a legmeredekebben a vadon élő állatok átlagos populációjának mérete, 48 év alatt 94 százalékkal. „Az erdőirtás nemcsak a fáktól fosztja meg ezt az egyedülálló ökoszisztémát, hanem a tőle függő vadvilágtól és az Amazonas azon képességétől is, hogy az egyik legnagyobb szövetségesünkként lépjen fel az éghajlatváltozás elleni harcban” - mondta Tanya Steele, a WWF-UK vezérigazgatója az Amazonasról.

Afrikában 66 százalékkal, Ázsiában és a csendes-óceáni térségben 55 százalékkal, Észak-Amerikában 20 százalékkal. Európában és Közép-Ázsiában 18 százalékkal csökkent a populáció. A jelentés szerint a teljes veszteség Európa, Amerika, Afrika, Óceánia és Kína emberi populációjának eltűnésével egyenértékű.„A tudomány, a katasztrofális előrejelzések, a szenvedélyes beszédek és ígéretek, az égő erdők, a víz alá került országok, a rekordhőmérséklet és a kitelepített milliók ellenére a világ vezetői továbbra is hátradőlve nézik, ahogy a szemünk előtt ég a világ” - mondta Steele. „Az éghajlati és természeti válság nem valami távoli fenyegetés, amit unokáink a még fel nem fedezett technológiával fognak megoldani.”

A jelentés szerint a földhasználat változása még mindig a biológiai sokféleség csökkenésének legfontosabb tényezője az egész bolygón. „Globális szinten elsősorban az élőhelyek elvesztése és feldarabolódása okozza a csökkenést, amit a globális mezőgazdasági rendszer és annak az érintetlen élőhelyekre való terjeszkedése okoz” - mondta Mike Barrett, a WWF-UK tudományos és természetvédelmi igazgatója.

A kutatók azt írják, hogy az állatok egyre nehezebben mozognak a szárazföldi tájakon, mivel az infrastruktúra és a mezőgazdasági területek elzárják őket. Az ezer kilométernél hosszabb folyóknak mindössze 37 százaléka marad teljes hosszában szabadon áramló, míg a világ szárazföldi védett területeinek mindössze 10 százaléka van összekötve.

Robin Freeman, a ZSL mutatókkal és értékelésekkel foglalkozó részlegének vezetője szerint egyértelmű, hogy az emberiség az élet alapjait erodálja, és sürgős cselekvésre van szükség. „Ahhoz, hogy a biológiai sokféleség csökkenésének görbéje meghajoljon, nem csupán a megőrzésről van szó, hanem a termelés és a fogyasztás megváltoztatásáról is, és ezt csak úgy tudjuk majd törvénybe iktatni, ha a decemberi Cop15 konferencián világos, mérhető célokat tűzünk ki, amik az állományok helyreállítását, a kihalási kockázat csökkentését és a kihalások megfékezését szolgálják." - mondta. (The Guardian)