Egy óvodáskorú gyerek mellett viszonylag könnyű ráunni a peppamalacos monopolyra, a jégvarázsos memóriakártyára és a kukackeresős társasra, ezért megelőzendő a további szenvedéseimet, próbáltam végigpörgetni az agyamban, hogy én mikkel játszottam gyerekként. Ekkor jutott eszembe az egyik kedvenc társasom, majd amikor felidéztem a szabályait, az is eszembe jutott, hogy ez a játék valójában minden szinten a Fidesz–KDNP-koalíció megvalósult álma. A Café International 1989-ben lett az év társasjátéka, a családunkhoz valamikor a kilencvenes évek elején került, ha jól emlékszem, ezt küldték valamelyik karácsonyra a Németországban élő barátok.
Visszagondolva gyerekként az élt bennem, hogy ez egy tökjó játék, menő és vicces rajzokkal. 2022-ben viszont már-már olyan érzés volt ránézni a táblára és a kártyákra, mint amikor pár hónapja teljesen véletlenül elém került egy cirka százéves, „Menjünk Jézus szívéhez” című társasjáték.
Igaz, a Café Internationalben nincs „sajtó apostolkodás” vagy „torkosság”, vannak viszont erősen sztereotipizáló grafikák, mellé pedig enyhe xenofóbia is.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.