Elég jelentős felfedezést tettek a londoni Queen Mary University biológus kutatói: kiderítették, hogy a rovarok szeretnek játszani. Legalábbis a poszméhek biztosan. Ez pedig azt is jelenti, hogy sokkal komplexebb érzelmeik lehetnek, mint azt eddig a rovarokról gondolták a tudósok.

A kutatók a szőrmók méheket egy tárolóban tartották, ezt két járat kötötte össze azzal a tárolóval, ahová a méhek élelemért jártak. Az egyik járat csak egy egyszerű átjáró volt, ahol oda vissza mehettek a méhek. A másikba viszont több kis fa labdát helyeztek el a kutatók, amikkel a rovarok azt kezdhettek, amit akartak. És bizony kezdtek is.

A méhek rendszeresen inkább a labdákkal teli járatot választották, ahol hosszú percekig görgették a kis golyókat ide-oda.

Az állatokat semmi nem ösztönözte arra, hogy interakcióba lépjenek a labdácskákkal, nem kaptak érte semmi jutalmat, ahogy azért sem büntették őket, ha teljesen elkerülték a játékokat. Arra is viszonylag hamar rájöhettek a méhek, hogy semmi konkrét hasznuk nincs abból, ha arrébb gurítgatják a golyókat, nem találnak benne vagy alatta semmit. Tehát teljesen önszántukból és a saját szórakoztatásukra labdáztak. A kutatók azt is megfigyelték, hogy a fiatalabb méhek több időt töltenek a játszóházban, mint az idősebbek.

A kutatók szerint mindez azt jelentheti, hogy a rovarok is képesek pozitív érzelmi állapotba kerülni, vagyis érezhetik az öröm valamilyen egyszerű formáját. Eddig a tudósok azt gondolták, hogy ilyesmi érzelmekre csak a nagyobb és fejlettebb állatok, madarak és emlősök képesek, amelyeknél határozottam megfigyelhető a játékos viselkedés. (NPR)