Nyáron elhagyta az országot Kiss Tibor Noé író, az Inkognitó és az Aludnod kellene című, nemzetközi sikert aratott regények szerzője. Kiss a nagyon kevés (jószerével az egyetlen) közismert magyar a transznemű közéleti személyiségként a „gyerekvédelmi ” avagy homofób törvénnyel indult kormányzati hecckampány céltáblája lett. Távozásának okait, megrázó itthoni tapasztalatait a Litera.hu-n megjelent cikkében írja le. (Érdemes végigolvasni, nagyon erős, világos szöveg.)

Az író ahányszor megkérdezték, mindig hangoztatta, hogy nagyon távol áll tőle mindenféle LMBTQ- vagy transzaktivizmus (ezeket a nézeteit nagyon határozottan kifejtette a Partizánnak adott interjújában – ezt is érdemes megnézni), ez elég kevéssé érdekelte az orbánista lejáratógépezetet. 2016-os iskolai szereplését (amikor rendhagyó irodalomórát tartott), például az iskolákat fenyegető, gyerekekre vadászó LMBTQ-propaganda bizonyítékaként használták.

Tulajdonképpen fölösleges is bővebben ismertetni az író szövegét, nagyon tömören, keményen és világosan írta meg, mit lát maga körül a kampány kezdete óta. Néhány sort még idézünk:

„Egy idő után szinte már visszasírtam a korábbi kultúrkampfos időket, amikor aberráltként emlegettek. Ezeket a minősítéseket valahogy meg lehet szokni, azzal viszont már nehéz mit kezdeni, amikor hazugságokat állítanak rólad, és a személyed ellen uszítanak. Tavaly nyártól hónapokon keresztül ez zajlott: rám szálltak, kiforgatták bizonyos megszólalásaimat, transzpropagandistaként állítottak be. Nyilván kellett egy jól beazonosítható arc a nemváltó népszavazás miatt. ”

(...)

„Évek óta abban élek, hogy újra és újra elővesznek, mert egy »olyat«, mint én, bármikor elő lehet húzni a kalapból, céltáblává lehet tenni. És nem azért, amit gondolok, mert az mindegy, arra sokan nem is kíváncsiak – hanem azért, ami vagyok.”

(...)

„Számomra úgy tűnik, mintha az elmúlt években kialakult volna egy szinte teljes közmegegyezés arról, hogy a világot fenyegető legnagyobb veszélyek egyike a transzmozgalom.”

(...)

„Félreértés ne essék, tudom, hogy a rendszer nem fekete-fehér, sokszor jut nekem is a közösből: egyik nap kint van a képed a főoldalon, mint elrettentő példa; másnap – ugyanazzal a fotóval – bekerülsz egy hivatalos katalógusba, ami a magyar irodalmat népszerűsíti külföldön. Persze, ez a rendszer lényege: nincsenek világos határok, csak ez a kafkai labirintus, amiben bolyongunk. Mindenki sérelmeket hordoz magában, az is, aki a periférián mozog, és az is, aki állami ösztöndíjakat kap.”

Kiss Tibor Noé júliusban elköltözött Pécsről és Magyarországról, azóta Szlovléniában él.