Négy év mindenkinek az életében sok – egy nagyvároséban is. Először 2018-ban adtuk ki a 444 jó hely Budapesten kalauzt, amelynek 2022-es kiadása minden jobb könyvesboltban kapható, de a legegyszerűbb
A karácsonyi ajándéknak is kiváló könyv így néz ki:
A 444 jó hely Budapesten 12 tematikus fejezeten át sorolja a remek budapesti helyeket az éttermektől a kilátókig, a kávézóktól a boltokig, a filmfesztiválokól a játszóterekig, a galériáktól a pizzériákig. 444 hely szakértő tippekkel, hogy az is megtalálja a neki való helyet, aki gyerekkel kirándulna, és az is, aki külföldi partnert vinne üzleti ebédre.
Egy ilyen kalauz megírásához sokat kell járni Budapestet. Akárcsak 2018-ban, most is javarészt az én feladatom volt Rákospalotától a budai hegyekig és a Csepel-szigettől Újpestig feltérképezni, hogy mik az igazán jó helyek. Ennek a kutatómunkának az egyik eredménye maga a könyv, a másik pedig az, hogy fel tudtam mérni, mi az, ami az első kör óta eltelt négy évben megváltozott Budapesten.
Ezek a változások egy része apróság. Bezár egy étterem, nyit egy cukrászda, felújítanak egy villaépületet, végleg bezár egy múzeum. De vannak olyanok is, amik Budapest egészére jellemzőek, és évtizedekre megváltoztatják a főváros vagy legalábbis egyes kerületeinek életét. Az alábbi a négy legfontosabb újdonság.
Már a 2018-as könyv írásakor is látszott, hogy Budapesten akkora építkezések zajlanak, amilyen léptékűeket a nagy szocialista lakótelepek felhúzása óta nem láttunk. Míg Békásmegyeren vagy Gazdagréten maga az állam épített sokemeletes lakóházakat, a Nemzeti Együttműködés Rendszerében ezt a feladatot/lehetőséget különböző rendszerközeli nagyvállalkozók kapták meg.
Van, amelyiket a belvárosban húzták fel, például a Corvin negyedben, másokat azon kívül, a Váci vagy a Soroksári út mentén, és olyan is, ami már szinte az agglomerációban van. Bár nem érik el a szocialista lakótelepek méreteit, sok új lakótelep kisvárosnyi embernek ad otthont. Gazdagréten több mint tízezren élnek, míg az Adnan Polat NER-barát török milliárdoshoz tartozó, most épülő City Pearl-lakótelepre a Ferencvárosban 1230 lakást terveznek. Négy éve még mindegyik lélektelen, esetenként félkész, otthonnak nehezen nevezhető építőipari fejlesztés volt.
A rendszerváltás előtti hatalmas beruházásoknak voltak bőven hibáik, de a központi tervezésnek köszönhetően már az alapok kiásása előtt végiggondolta valaki, hogy a beköltözők hogy fognak közlekedni, hova mennek orvoshoz, hova küldik gyerekeiket iskolába. Ez a tervezés a most épült/épülő lakótelepekből többnyire hiányzik, ami sok bosszúságot fog okozni mind az itt élőknek, mind a helyi önkormányzatoknak.
Négy év alatt ezek a modern lakótelepek mégis sokkal jobb helyek lettek. Magasabbak az elültetett fák, és a hatalmas épületek ablakaira és teraszaira felnézve látszik, hogy lassan megtelnek élettel.
Az itt élők igényeinek kielégítésére pedig megéri mindenféle üzletet és vendéglátóhelyet alapozni.
Ennek köszönhetően a 2018-ban még üres földszinti üzlethelyiségek 2022-ben már valamilyen szolgáltatást kínálnak. Amióta az erzsébetvárosi bulinegyed felfutott a 2010-es évek elején, nem volt ekkora változás abban, hogy hol érdemes fogyasztani Budapesten. Az új lakótelepek központi közterein, a Corvin sétánytól a Kassák parkon át a Szentendrei útig vannak jó pékségek, jó éttermek, jó kávézók, jó sörözők.
A következő évek kérdése, hogy a magánbefektető vállalkozókat követi-e a közpénz, és ezek a hatalmas, városnegyednyi fejlesztések megkapják-e azokat a tömegközlekedési vonalakat, iskolákat, egészségügyi rendelőket, amikre az itt élőknek elemi szükségük lesz. De az már most biztos, hogy négy év alatt sokat fejlődtek.
2010 óta a magyar kormány gyanakodva méregeti Budapestet. 2018-ban a főpolgármestert még Tarlós Istvánnak hívták, azóta viszont a Fidesz nemcsak a városházát veszítette el, hanem sok helyi önkormányzatot is. 2022-re állam és főváros viszonya még feszültebb lett, Budapesten szinte csak oda érkezik nagyobb mennyiségű pénz az államkasszából, ahol annak elköltését teljes egészében a kormány és a hozzá közeli építési vállalkozók ellenőrizhetik.
Ennek leglátványosabb és egyben legelkeserítőbb megnyilvánulásai a stadionok. Az utóbbi négy évben készült el a Puskás Aréna, az MVM Dome és a Nemzeti Atlétikai Központ, hogy a legnagyobbak közül is csak azokat említsük, amelyek a Hungária körutat és környékét nyomják agyon.
Az összképhez azonban hozzátartoznak azok a központilag irányított fejlesztések is, amik jobb hellyé tették Budapestet.
A legnagyobb ezek közül egyértelműen a Városliget megújítása, ami 2022-ben még messze van a befejezéstől. A Liget Projektet joggal érték támadások a legelső pillanattól, és végső ítéletet majd csak a befejezése után lehet mondani. Budapest legfontosabb parkjában épültek olyan felesleges borzalmak, mint a Biodóm, a legnagyobb jóindulattal is csak félig sikeres épületek, mint a Néprajzi Múzeum, de a Városligetnek összességében jót tett a ráncfelvarrás. A Magyar Zene Háza szép, a NEO ígéretesen indult, a sportpályák jók, a zöldterület rendezett, a hatalmas központi játszótértől pedig gyereknek-felnőttnek egyaránt elakad a szava.
A kormány pénze és a kormányközeli pénz nyoma azonban nem csak az állami beruházásokon látszik Budapesten. A már említett lakótelepet ugyanúgy haverok építik, mint a budai hegyvidék legdrágább utcáiban egymás mellé felhúzott villaépületeket és társasházakat. 2018-ban a Széchenyi-kilátó környékén még inkább csak építkezések zajlottak, ma már készek, vagy legalábbis majdnem készek az olyan épületek, mint a friss házas Mészáros Lőrinc szerelmi fészke. Errefelé a leggrandiózusabb építkezés az egykori Fonográf Klub helyére tervezett „szabadidős komplexum” a Költő utcában, Tiborcz István vezetésével.
Hiába sok idő négy év egy nagyváros életében, Budapest olyan sokat nem változott. A főváros 2018–2022 közötti történelméről sok mindent lehet mondani, de az biztos, hogy
még a dinamikus fejlődés szakkifejezés is túlzás lenne, nemhogy a vágtatás a jövőbe.
Ez egyébként nemcsak az elmúlt négy évre igaz, hanem a rendszerváltás óta eltelt több mint 30-ra is. A Magyar Zene Háza épülete tényleg minden dicséretet megérdemel, azt sem túlzás állítani, hogy nemcsak az utóbbi négy év, hanem az utóbbi 33 év legjobb, legszebb új budapesti épülete. De ez csak egy szerény, nagyobb művelődési háznyi épület, nem egy városformáló nagyberuházás.
Ennek a négy évnek a legcsillogóbb, legkozmopolitábbnak szánt fejlesztése valószínűleg a Rákóczi híd budai hídfőjénél zajlott, a Budapart városnegyed nevű lakó- és irodakomplexummal, valamint azzal a MOL-székházzal, aminek magassága sok vihart kavart. A felhőkarcolónak nevezett, valójában csak 143 méter magas épület közel 45 év után tudta túlszárnyalni a SOTE Nagyvárad téri épületét, ami szépen jelzi, hogy Budapest milyen tempóban tör a fellegekbe.
Hiába lett a négy év alatt a fővárosnak és sok kerületnek is ellenzéki, a kormányhoz képest mindenképpen progresszívnek számító vezetése, a budapesti progresszió sem halad gyorsabban, mint a felhőkarcolók. Ha van urbanisztikai irány, amiben az utóbbi években minden épeszű európai nagyvárosban egyetértenek, az az autók visszaszorítása, a 20. század második felében autós közlekedésre optimalizált városok átalakítása. Ebben Budapest borzasztóan le van maradva, ugyanakkor látszik, hogy a fővárosi Duna-parttól az előremutató kezdeményezésekben élenjáró Józsefváros köztereig vannak olyan biztató kezdeményezések, amilyenekről álmodni sem lehetett Tarlós István 2018-as Budapestjén.
Akárcsak az élet összes többi területén, a vendéglátásban, sőt a budapesti vendéglátásban is vannak divathullámok. Ezek olyan gyorsan jönnek és mennek, hogy nehéz felidézni, mi volt épp a divat 2018-ban. Csak annyi rémlik, hogy mindenhol kézműves hamburgereket reklámoztak (aminek nem örültem), minden sarkon nyílt egy specialty kávézó (aminek igen), és már az egyszerűbb kocsmákban is színvonalas lett az italválaszték a rumtól a sörig (aminek pedig nagyon).
2022-re szerencsére kevesebb lett a hamburgeres, a kávézók és az italválaszték pedig maradtak. És jöttek az új divathóbortok.
Valahol persze érthető, hogy ha valaki eszik valahol egy jót, és azt is látja, hogy ott szépen csilingel a kassza, ő is elkezd azon gondolkodni, hogy kellene nyitni egy hasonlót. Van viszont egy pont, amikor egy nagyvárosnak nincs már szüksége több nápolyias pizzát sütő étteremre. Különösen olyanokra nem, ahol nagyon messze vannak az olasz színvonaltól, és Budapesten egyre inkább ez a helyzet. Ugyanez van a nagyvárosi környezetben színvonalasan eleve nehezen reprodukálható, amerikai bbq-éttermekkel. Szerintem most már több ne nyíljon, a Hungária körúton belül végképp ne. Világos, hogy a vendéglátósok ezekben az inflációs-válságos időkben miért erőltetik a tapasadagokat, de most már ne hirdesse több budapesti étterem magát azzal, hogy náluk a small plate és a sharing jegyében lehet étkezni.
Vannak ugyanakkor olyan budapesti vendéglátódivatok is, amik egymás után szülik a jó helyeket. Egyértelműen ez történik a pékségek esetében. Nyolc-tíz éve nők hagyták ott a multis karrierjüket cukrászságért, az utóbbi négyben viszont már férfiak váltották az íróasztalt kemencére. Nyolc éve Budapesten nem nagyon lehetett jó kenyeret kapni, négy éve már voltak jó pékségek, ma pedig nem csak a belvárosban, de Zuglótól Óbudáig bőven vannak megbízható helyek, ahol a bagettől a kakaós csigáig minden jó.
Hasonló a helyzet a nyugaton néhány éve már lepörgött ázsiai fúziós vonallal. Budapest legjobb szakácsai közül több is ázsiaias, kreatív ételeket főz, többé-kevésbé laza helyeken. A két korábbi trend, a fine dining és a magyar konyha megújítása négy év alatt egyértelműen kiment a divatból.
A 444 jó hely Budapesten kalauzban nemcsak a legjobb pánázsiai éttermek szerepelnek, hanem a legjobb kocsmák és fagylaltozók, koktélbárok és butikok, zenei fesztiválok és élelmiszerboltok is.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.