A Kúria szerint nem jogsértő a Meseország mindenkiét kiadó Labrisz Egyesületet pedofil szervezethez hasonlítani

belföld
november 23., 12:31
comments 35

Szerda délelőtt hozott döntést a Kúria a Labrisz Leszbikus Egyesület és a Magyar Nemzet perében, miután a Kúria októberben elnapolta az ítélethozatalt. Az ítélet szerint nem jogsértő, hogy a Magyar Nemzet cikkében a Labrisz Egyesületet pedofil szervezethez hasonlította, ugyanis csak a véleményét nyilvánította ki.

A Labrisz Egyesület még 2021 januárjában perelte be a Magyar Nemzet kiadóját, a Mediaworksöt és annak újságíróját, Németh Györgyöt, aki cikkében azt állította, hogy a „Meseország mindenkié című könyvet a pedofíliához, a könyvet kiadó Labrisz Leszbikus Egyesületet pedig egy pedofil szervezethez hasonlóan kell megítélnünk. Mert végül is erről van szó.”

A Labrisz rágalmazás miatt perelt, és első fokon igazat is adott nekik a bíróság, de a másodfok ezzel homlokegyenest szembement, és eltörölte az elsőfokú ítéletet, így került a Kúriára az ügy. A Labriszt a Helsinki Bizottság képviselte.

A Kúria ítélete - a tárgyalás

A Kúria októberi meghallgatásán a Labrisz beadványában a másodfokú ítéletének hatályon kívül helyezését és az első fok visszaállítását kérte, valamint kijelentette, hogy a másodfokú bíróság eljárási jogszabályt sértett, amiért nem engedélyezte az egyesület számára, hogy dokumentumfilm-forgatásukhoz kép- és hangfelvételt készítsenek.

A Labrisz szerint a Magyar Nemzet kijelentése súlyosan megbélyegző, a pozitív társadalmi megítélés rombolására alkalmas, és azt a toposzt erősíti, hogy a homoszexuális emberek pedofilok.A Labrisz szerint a Magyar Nemzet állításával ellentétben a pedofil szó használatának célja nem a figyelemfelkeltés volt, szerintük a megbélyegző jelző használatának tényleges szándéka a gyűlöletkeltés.

A Magyar Nemzet beadványában az szerepelt, hogy helytállónak tartják a másodfok ítéletét, és kiemelték, hogy a sérelmezett közlés nem állítja tényként, hogy pedofil a szervezet, csak felhívja a figyelmet a körülményre, amit a felperesnek tűrnie kell. Állításuk szerint nem a felperes lejáratása volt a cél, hanem figyelemfelhívás arra, hogy miért szükséges a kormányzati fellépés a gyerekek védelmében.

A felszólalásokban a Helsinki Bizottság ügyvédje, aki a Labriszt képviselte, elmondta, hogy nem vitás, hogy közügyekkel kapcsolatos vita a cikk, nem kell állást foglalni benne, de a jogi kereteket a cikk megsértette: mindenféle ténybeli alap nélkül dehonesztáló megjegyzést tett a felperesre. A Labrisz ügyvédje szerint az, hogy vannak a cikkben tudományos levezetések, nem vitás, ugyanakkor a pedofíliával kapcsolatban nincs semmilyen tudományos megállapítás ebben a cikkben. Szerintük annak semmilyen ténybeli, tudományos alapja nincs, hogy pedofil szervezetként kell kezelni a Labriszt, szerintük kizárólag a semmiből jelenik meg ez a kifejezés, és ezt a keretet kell vizsgálnia a bíróságnak.

Az ügyvéd a másodfokú ítéletről azt mondta, nem kell minősítenie a vitát, de a jogszerű keretek vizsgálatát elmulasztja a Fővárosi Ítélőtábla, ahogy szintén elmulasztja a pedofília jelentésének elemzését. Szerinte nem a cikk szerzőjének álláspontját kell bemutatni, hanem ezt a szót kell elemezni.

Hozzátette, hogy a közéleti vita nem korlátlan, nem kell minősíteni, de a bíróságnak őrködnie kell a vita felett, ehhez pedig az EJEB döntései nyújtanak segítséget. Kijelentette, hogy a Magyar Nemzet a Labrisz jó hírnévhez való jogát sértette meg.

A cikk szerzője, Németh György nem jelent meg a tárgyaláson, és ügyvédje is csak röviden szólalt fel. Ebben kiemelte, hogy logikusan, helytállóan, jogszerűen döntött a másodfok. Szerinte a közlés valós tartalma nem az, hogy a felperes vagy tagjai kiskorúakkal szemben szexuális támadást intéznek, a cikk szándéka a közérdeklődés figyelmének a felhívása volt, ami a gyerekek pszichoszexuális fejlődése érdekében szükséges. Nem állítják azt, hogy a szervezet kiskorúak védelmére bűncselekményt követ el, a cikk csak egy véleménynyilvánítás, a cél a felperes tevékenységére való felhívás volt. Eszerint pedig mindkettő veszélyes a gyerekekre, ezért fontos a kormányzati döntés is, ami erről született.

November 23-án hirdetett ítéletet a Kúria, amelyben helyben hagyta a másodfokú bíróság döntését. A Kúria kimondta, hogy:

  • Nem volt szabálysértő a másodfokú bíróság eljárása, amiért nem engedélyezte, hogy a törvényes képviselő dokumentumfilm forgatása céljából kép- és hangfelvételt készítsen, ugyanis a másodfokú tárgyalás nyíltan zajlott, tehát sajtószervek készíthettek volna felvételt (akik egyébként nem voltak akkor jelen), tehát az igazságszolgáltatás működésének ellenőrzése biztosított volt.
  • „A felperes egyesület a kifejezetten óvodás és iskolás korú gyermekek szexuális érzékenyítését célzó kiadásával olyan közügyben, közérdeklődésre számot tartó kérdésben nyilvánult meg, ami széles körű társadalmi vitát váltott kim, a kérdésben a közéleti és hétköznapi emberek is megnyilvánultak. Mindezekre tekintettel ebben a közéleti kérdésben a véleménynyilvánítás határai is tágabbak, a felperes tűrési kötelezettsége is nagyobb az átlagnál.”
  • A Magyar Nemzet cikkében írtak a Kúria szerint értékítéletet tartalmazó véleménynyilvánításnak minősülnek, azok nem tényállítások.
  • Az újságíró véleménynyilvánítására függetlenül attól, hogy az értékes vagy értéktelen, helyes vagy helytelen, tiszteletre méltó vagy elvetendő, kiterjed a véleménynyilvánítás szabadsága.
  • A felperes állításával szemben a cikk nem buzdít az LMBTQ elleni gyűlöletre, véleményének lényege az, hogy „a könyvben olvasható mesékkel történő érzékenyítés az érintett korosztályra nézve ugyanolyan nem kívánatos és veszélyes, mint a társadalom által elítélt pedofília. Ezzel a cikk szerzője egy közéleti megnyilvánulással kapcsolatban nyilvánította ki erőteljes módon megfogalmazott, elítélő értékítéletét, amely a véleménynyilvánítás szabadságát élvezi.”

„Nyilván mi megyünk tovább, tehát továbbra sem gondoljuk azt, hogy nem sértő ránk nézve ez a vélemény. Nagyon jól látszik az azóta történt eseményekből, hogy ennek a cikknek szerepe volt abban, hogy berúgta ezt a pedofil diskurzust, ami rendkívül sok kárt és sérülést okozott azóta is az LMBTQ-közösségeknek, csakhogy például a pedofiltörvényt emlegessem. És most sem derült ki, ahogy a másodfokon sem az, hogy mivel a felperes közszereplő és közéleti vita van, annak tágabbak a határai, de hol vannak ezek a határok?” - mondta az ítélethirdetés után Rédi Dorottya, a Labrisz képviselője a 444-nek.

A Kúria 63 ezer forint perköltség megfizetésére kötelezte a felperest az alperessel szemben.

Orbántól a Magyar Nemzetig

A Labrisz Leszbikus Egyesület által kiadott Meseország mindenkié című, gyerekeknek szóló mesekönyv, akkor került be a köztudatba, amikor a nyíltan homofób Dúró Dóra, a Mi Hazánk Mozgalom elnökhelyettese ledarálta.

A könyv egyébként 17 kortárs szerző meseátiratát tartalmazza különféle hátrányos helyzetű csoporthoz tartozó szereplőkkel, gyakran mai környezetbe helyezett történetekkel. A történetek többek között olyan fontos témákat érintenek, mint a kirekesztés, elhanyagolás, elfogadás, sokféleség, családon belüli erőszak, mélyszegénység, azonos nemű szerelem, nemváltás, felvállalás, igazságosság, mégis megmaradnak meséknek: vagyis arra tanítanak, hogy egymás elfogadásával, segítésével minden történet jó véget érhet.

Dúró Dóra könyvdarálása pedig annyira bekerült a közbeszédbe, hogy a Fidesz is azonnal rárepült a témára, és pár nappal később meghozta a gyermekvédelminek titulált, valójában homofób törvényt, amely többek között tiltja az olyan gyerekeknek szóló tartalmakat, amelyekben bármilyen módon megjelenik a homoszexualitás.

Aztán Orbán Viktor az október 3.-ai péntek reggeli Kossuth rádiós interjújában összemosta a pedofíliát és a Labrisz kiadványát. (Ez fontos lesz a másodfokú ítélet szempontjából.) A Magyar Nemzet ezután repült rá erre a narratívára és jelentette meg október 12-én Németh György cikkét, melyben bármiféle bizonyíték nélkül pedofil szervezetnek bélyegezte a közismert, 22 éve a leszbikusok és más kisebbségek elfogadásáért dolgozó egyesületet, a Labriszt.

Az első fokú ítélet

Az első fokú tárgyalás tavaly november 3-án a Fővárosi Törvényszéken zajlott, ahol a bíróság a Labrisz Egyesületnek adott igazat.

Az ítélet indoklásában az olvasható, hogy „sem a Meseország mindenkié c. könyvben, sem a felperes tevékenységében nem merült fel pedofília jelensége, arra pedig különösen nem tett még utalást sem [a Labrisz], hogy maga helyeselné vagy legitimálná a gyermekekkel folytatott szexuális aktust.[…] a kiadványnak és magának a Labrisznak a pedofíliához hasonlítása olyan súlyosan sértő, indokolatlanul bántó, dehonesztáló, minden alapot nélkülöző vélemény, amelyet [a Labrisznak] nem kell tűrnie, és amely nemcsak hogy alkalmas arra, hogy a társadalmi megítélését hátrányosan érintse, hanem az ténylegesen be is következett.”

A bíróság bocsánatkérésre kötelezte a Magyar Nemzetet, valamint arra is, hogy 15 napon belül fizessen egymilliós sérelemdíjat a Labrisznak. Az összeg megállapításánál a bíró figyelembe vette azt is, hogy számos esetben az egyesület tagjai nehéz küzdelmet folytatnak elfogadásukért. „Egy ilyen csoport tagjait a legsúlyosabb társadalmi stigmával, a pedofíliával minden alap nélkül illetni olyan sérelmet jelent, amely hatásaiban többszörös, mint az életük során hasonló nehézségekkel nem találkozó embereknek” - olvasható az indoklásban.

Az ítéletről akkor Rédi Dorottya, a Labrisz képviselője úgy nyilatkozott: „Örülünk a bíróság igazságos ítéletnek. Jól ismert és aljas trükk pedofíliának beállítani az elfogadó társadalomért tett erőfeszítéseket. A szégyenteljes orosz »melegpropaganda-ellenes törvényt« szintén a gyerekek állítólagos védelmével igazolták. A gyerekeket éppen attól a bántalmazástól és kirekesztéstől kell megvédeni, amit az ő védelmükben színleg fellépő gyűlölködő, kirekesztő nézeteket valló felnőttek képviselnek.”

A másodfokú ítélet

Miután a Magyar Nemzet fellebbezett az első fokú ítélet ellen, idén februárban jött a másodfok, ahol nehezen követhető érveléssel eltörölték az első fok ítéletét, amiben Orbán Viktor rádióinterjúja is döntő jelentőségűnek bizonyult.

A Fővárosi Ítélőtábla szóbeli indoklásában kitért arra, hogy a miniszterelnök is lát kapcsolatot a homoszexualitás és a pedofília között, és a Magyar Nemzet cikke nem tett mást, mint erre hozott tudományos bizonyítékokat. A Helsinki Bizottság szerint ez a bírói érvelés már csak azért is volt rendhagyó, mert a miniszterelnök rádióinterjúja nem volt a per tárgya.

Szintén szerepelt az indoklásban, hogy a bírói tanács szerint mivel a pedofília is bántja a gyerekeket, és ez a könyv is azt teszi, ezért a párhuzam nem lehet sértő.A Helsinki akkor ezt úgy kommentálta, hogy „nem tudni, miféle bizonyítékot talált arra az eljáró tanács, hogy az elfogadást segítő könyv bármiféle kárt tenne a gyerekekben, és hogy az a pedofília bűncselekményéhez hasonlítana.”

Nem sokkal a másodfokú ítéletről szóló cikkek megjelenése után kiadott a bíróság egy közleményt, amelyben cáfolták, hogy:

  1. a bíróság döntését a miniszterelnök 2020. október 3-i rádióinterjújában elhangzott egyik kijelentésére alapozta, azzal indokolta volna;
  2. a pedofíliát és homoszexualitást összemosó mondatot használt volna;
  3. elhangzott volna az, hogy a pedofília is bántja a gyerekeket, és ez a könyv is azt teszi.

A Helsinki szerint a közlemény első pontjával kapcsolatban lényeges tény, hogy a tanácsvezető bíró viszonylag rövid, alig tízperces szóbeli indoklásában kétszer is hangsúlyozta, hogy a cikk kiindulópontja a a miniszterelnök nyilatkozata.

Annak indokát pedig, hogy miért kell elviselnie a Labrisz Leszbikus Egyesületnek, hogy a szerző szerint az egyesületet „egy pedofil szervezethez hasonlóan kell megítélnünk”, a bíróság – egyéb indokok mellett – abban is látta, hogy a cikk szerzője ebből a kiindulópontból követhető logika mentén, érveit megfelelően kifejtve jutott az egyébként „kétségtelenül túlzó és provokatív” végkövetkeztetésre. A Helsinki azt írja, hogy ami a Fővárosi Ítélőtábla közleményének második pontját illeti, ilyen állítást nem fogalmaztak meg, ugyanis ők ezt nem a bíróról állították, hanem az Orbán Viktor interjújában elhangzottakról.

Az Ítélőtábla harmadik pontjával kapcsolatban továbbra is meghökkentőnek tartották, hogy

a bíróság szerint „semmiképpen” sem lehetett a Labrisz lejáratása a szerzőnek és azon kijelentésének a célja, amely szerint a Labriszt egy pedofil szervezethez hasonlóan kell megítélni. A bíróság szerint ez mindössze a „figyelemfelhívást” célozta. A Helsinki szerint a bíróság ezzel azt fejezte ki, hogy egy szexuális kisebbség jogaiért küzdő szervezetet „figyelemfelhívásként” lepedofilozni minden további nélkül „belefér”.

Kommentek

Ha kommentelnél, ahhoz Közösség vagy Belső Kör csomagra van szükséged. Ha csak olvasnád a többiek hozzászólásait, ahhoz nem kell előfizetés.

  1. Ha még nincs, regisztrálj 444 profilt
  2. Fizess elő a Közösség vagy a Belső kör csomagunkra
  3. Az előfizetésnél használt email címmel regisztrálj a Disqusra és azzal lépj be a cikkek alatt