Sima ügy? Ezt csak az képzelhette a meccs előtt, aki valamikor a hetvenes-nyolcvanas években elaludt és azóta sem kelt fel. Svájc már régóta nem eleve elrendelt áldozat egy brazilok elleni meccsen, a legutóbbi vébén is 1-1-es döntetlenre végeztek a csoportban. Ráadásul a második körben, amikor még abszolúte volt tétje a dolognak.

Svájc mostanában nem tudta hozni az elmúlt évtizedben mutatott legjobb formáját, de továbbra is igen fegyelmezett, szervezett csapat, az a fajta, amelyiknek a játéka kifejezetten nem ízlik a braziloknak. Akik viszont sokkal jobb játékosokkal tudnak felállni, így ezúttal sem sima elcsépelt fordulat, hogy a meccsben a brazilok nyitó győzelme ellenére is benne volt bármilyen eredmény. Ne felejtsük el, hogy Svájc az Európa-bajnok olaszokat megelőzve jutott ki a vébére és a 15. a világranglistán és a legutóbbi 5 vébén nem egyszerűen kint volt, hanem négyszer be is jutott a legjobb 16 közé.

Svájcnak ráadásul az egy pont is igen csábítónak tűnt, hiszen a meccs előtt a csoportban az volt a helyzet, hogy Kamerunnak és Szerbiának két próbálkozásból 1-1 pont jött össze, Brazíliának és Svájcnak pedig egyből 3-3. Ha a tartalékolást és a hosszútávú vébémenedzselést nézzük, sok minden utalt arra, hogy ha úgy alakul, a felek nem fognak a szögletzászlóba dőlni a döntetlen miatt.

A brazil kezdő:

Alisson, Eder Militao, Marquinhos, Thiago Silva, Alex Sandro, Lucas Paqueta, Casemiro, Fred, Raphinha, Richarlison, Vinicius Junior.

A szerbek elleni nyitómeccshez képest Tite-Csicsi mester az egyaránt bokasérülést szenvedő Neymar és Danilo helyett Fredet és Militaot állította be. Mármint Miltaót Danilo helyére, Neymart pedig úgy próbálta pótolni, hogy a helyére Paquetát tolta fel a középpályáról, ahol a védekező középpályás posztját Fred foglalta el. Ha úgy tetszik, a Premier League erejét mutatja, hogy a brazil válogatott irányítója a küszködő középcsapat West Ham játékosa.

A svájci kezdő:

Sommer, Widmer, Akanji, Elvedi, Rodriguez, Freuler, Xhaka, Vargas, Sow, Rieder, Embolo.

A svájci kezdőben egyetlen változás volt a nyitómeccshez képest: az előzőleg gólpasszt adó Shaqiri helyére akkori cseréjét, Fabian Riedert rakta be Yakin mester. Hogy miért? Tudja a fondü! Talán arra aspirált, hogy a brazilok az első félidőt megint ellazsálják, aztán amikor forrósodik a pite, majd becseréli a csapat egyik legnagyobb ászát?

Ehhez képest a valóságban

Óvatosan kezdtek a brazilok, de ebben nem volt semmi meglepő, mert a szerbek ellen is ezt tették. Az első, majdnem izgalmas mikroszituációk így a svájciak előtt adódtak, de Allison előbb jól jött ki, majd hiába passzolt ellenfélhez, nem lett baj belőle. Svájc, ahogy ez várható is volt, egyáltalán nem illetődött meg és próbálta járatni a labdát, bár semmiféle veszélyt nem jelentett kapura.

Jellemző a brazil óvatosságra, hogy a tizedik percben egy amúgy sehová sem vezető svájci labdaszerzés után Widmert vagy 30-40 métert hagyták labdát vezetni, olyan gyorsan visszahúzódtak.

Brazília hosszú altatás után a 12. percben mutatott először valami brazilosat: Fred a levegőből, külsővel, kapásból passzolt a jobb szélen beinduló Richarlison elé, aki azonban pontatlanul gurított középre. A tempó a felek látványos óvatossága miatt aránylag lassú volt, de ez erős ellenfelek és nagy tétre menő meccsek esetében nem ritka. Paqueta 19. percben lépett fel először irányítóként, ekkor a bal oldalról passzolt laposan a rövidre Richarlison felé, de a labdája kicsit hosszúnak bizonyult.

A félidő első felét az igényes, magas minőségű unalom jellemezte, ám ez ekkor még ígéretes unalom volt, nem az elkeserítő fajta. Svájcnak semmi oka nem volt akár minimális kockázat vállalására sem, és sajnos ugyanez volt igaz Brazíliára.

Aztán a 27. percben Rapinha ügyesen vette észre a túlsó szélen settenkedő Viniciust és tökéletes passzt kanyarított pont a lábára, de a Real Madrid üresbe berobbanó szélsője többé-kevésbé eltörte a labdát, ám olyan jó helyzetben, hogy Sommernek így is egész nagyot kellett védenie.

Feltűnő volt, hogy a brazilok milyen ritkán tudják megjátszani a két szélsőjüket, Viniciust és Rapinhát, illetve hogy hiába alkotják remek játékosok a keretet, Neymar sérülése miatt milyen vészesen hiányzik a csapatból bármiféle kreativitás. A fokozatosan egyre kevésbé élvezhető félidő olyan volt, mintha a csoportkör utolsó fordulójában lennénk, mindkét csapat rég továbbjutott volna és mindenki látványosan spórolna az erejével és senki sem akarna pont most megsérülni. Jellemző, hogy a félidő egyetlen kicsit is meleg szituációja egy brazil szöglet után alakult ki és ez is csak egy fokkal volt a zéró kelvin fölött. A félidő messze legizgalmasabb jelenete pedig az volt, amikor az utolsó percben egy pillanatra elment a világítás a stadionban.

A szünetben a láthatatlan Paqueta helyett Rodrygo jött be, de a meccs második fele pont úgy kezdődött, ahogy az első véget ért.

Az a fajta meccs volt ez, amit bámulva az elfogulatlan néző az egyik pillanatban azért rimánkodik magában, hogy valaki végre lőjön már gólt, hogy a következőben már arra gondoljon, talán mégse, hiszen a világ igazságtalansága lenne, ha itt bármelyik csapat 3 egész pontot kapna.

Az 53. percben egy jó svájci fordítás mutatta meg, hogy Widmerrel nem számolt a brazil védelem, az üresen hagyott védő el is jutott a lapos beadásig, ráadásul kecsegtető pozícióból, de pontatlan volt. Ám ez felheccelte a svájciakat, akik azután szögletig jutottak. Más meccsen ezeket le sem írtam volna, itt valóságos oázis volt ez a majdnem mozgalmas perc. A brazilok reagáltak, az 56. percben Vinicius külsővel betekert bal oldali beadásáról a berobbanó Richarlison alig maradt le. Tite-Csicsi mester az 58. percben úgy érezte, mégsem élet az élet kreatív irányítószerűség nélkül, ezért Fred helyére behozta Bruno Guimaraest.

Aztán a 64. percben úgy tűnt, hogy az első svájci hibát, pontosabban hibasorozatot azonnal megbüntette Vinicius Jr: Brazília a középpályán szerzett labdát, a becsúszó Elvedi 5 centivel lemaradt, a bal oldalon kilépő madridi szélső pedig a kapusig menetelt, majd szépen ellőtte mellette. Csakhogy mint kiderült, az egész kezdetén a labdába belepiszkáló Richarlison lesről jött vissza. Az eset azonban megmutatta, hogy tényleg elég egyetlen svájci hiba. Amikor pár perccel korábban a brazil védelem gyengélkedett, Svájc semmit sem tudott kihozni a lehetőségből.

A 69 percben Vinicius kamuesését megette a bíró, de a veszélyes szabadrúgásból nem lett semmi. A svájciak ekkor már egyre többet hibáztak és úgy tűnt, hogy csak idő kérdése a gól, annak ellenére, hogy brazil nyomásról ekkor sem beszélhettünk. A hajrára Richarlison helyett Jesus, Rapinha helyett pedig Antony érkezett. Svájc ekkor már csak elrúgni tudta a labdát, nem pedig megtartani, pedig az első félidőben még majdnem annyit passzoltak, mint a brazilok.

Svájc is frissített, méghozzá elől: Sow és Embolo helyére Aebischer és Seferovic érkeztek, azaz szerkezeti váltás nem történt. A 77. percben jegyeztem fel, hogy “ez 99 százalékos eséllyel 1:0 lesz Brazíliának, ha nem, akkor pedig 0:0.” Ez valójában primitív-mágikus próbálkozás volt, hogy egy percen belül svájci gól essen.

Svájc láthatóan attól is szenvedett, hogy Xhaka egyszerűen nincs még megfelelő fizikai állapotban, ezért nem tudta a szokásos módon, pontos osztogatással mozgatni a csapatát.

Aztán amikor minden remény elveszett bármire, Casemiro a semmiből lőtt egy teljesen váratlan és igen szép gólt. A tizenhatos bal sarkánál passzolgattak a brazilok, Rodrygo rövid passzát a Manchester United középpályása dropból, külsővel úgy rúgta meg ütemtelenül, hogy az Akanji fenekén irányt változtató labda védhetetlenül csapódott a hosszú sarokba.

A 87. percben Rodrygo ötös sarkáról rátűzött lövését tolta ki Sommer két kézzel.

A hatperces hosszabbításra előmerészkedtek a svájciak is. A 93. percben ezért Vinicius és Rodrygo együtt tudtak kiugrani, de előbbi elönzőzte. Ezért egy perccel később tökéletes passzt gurított a klubtársa elé, de Rodrygo a kapuval szemben állva kihagyta az óriási ziccert. Brazília rájött, hogy jobban védekezik a svájciak 16-osán, mint a sajátján, ezért az utolsó három percet ott töltötte.

Az eredménnyel Brazília továbbjutott a legjobb 16 közé, de a 3 pontos Svájc sincs reménytelen helyzetben, hiszen az utolsó körben egy szerbek elleni döntetlennel is tovább léphet.