A közelmúltban jelent meg Romsics Ignác Hetven év című memoárjának első kötete. A felvidéki Párkányban tartott könyvbemutatón a történészt erről kérdezte a Napunk, amikor Romsics meglepte a közönséget:

„Egy időben egy miniszterelnökkel többször találkoztam az indokoltnál. Aki kíváncsi volt a véleményemre különböző történelempolitikai kérdésekben. Pénzt nem kaptam érte. Mit gondol, hogy hívják? Nem Orbán Viktor. Gyurcsány Ferenc.”

A cikk végén beágyazott videóban 34:20-nál hallható jelenetet érdemes meghallgatni. A közönség néma csönddel nyugtázza a bejelentést, amit a történész így old fel: „Nem kell rám ezért haragudni. Semmi rosszat nem mondtam, olyat mondtam, amit mind vállalok.”

Jóval később (1:16:00) a közönségtől is kapott kérdést a Gyurcsányhoz fűződő viszonyáról. Azt mondta, a volt miniszterelnök a megválasztása után új múltképet akart rajzolni a magyarországi baloldalnak. „Nyilvánvaló volt, hogy a jobboldalnak kik az idoljai, de a magyar baloldal ezen a téren óriási mulasztásban volt és van ma is” - mondta.

Romsics szerint a baloldalnak rossz a lelkiismerete, nem mer szembenézni azzal, hogy egy demokratikus Magyarország nem vállalhat közösséget Kun Bélával, Rákosi Mátyással és még egy csomó emberrel. Gyurcsánynak annak idején azt fejtegette, hogy a szociáldemokraták mellett a kereszténydemokraták, a két világháború közötti kisgazdák, a polgári radikálisok, a liberálisok is beletartoznak a magyar demokratikus baloldal vállalható örökségébe.

„Nem volt könnyű, Gyurcsány hajlott erre, mert például markánsan Nagy Imre mellett tette le a voksát Kádár János helyett" - mondta, de arra már nem volt törekvés vagy csak minimális, hogy ezt a fajta új örökséget széleskörben propagálják. 2008-ban pedig jött a gazdasági világválság, „Gyurcsány az életéért küzdött”, sok mindennel foglalkozott, de az emlékezetpolitika már nem volt fontos.

Romsics most is úgy gondolja, hogy a baloldali múltképnek a jobboldalival harmóniában kell lennie, a baloldal rajongás nélkül elfogadhatná Bethlen Istvánt, Tisza Istvánt, a jobboldal pedig Károlyi Mihályt, Jászi Oszkárt vagy Bibó Istvánt. „Kialakulhatna egy közös nemzeti panteon, ahol közösen ápolhatnánk ezeknek az embereknek az emlékét” - mondta Romsics, aki szerint jó lenne egy társadalmi vita arról, belefér-e ebbe az egyik oldalon Horthy Miklós, a másik oldalon Kádár János - szerinte nem -, és ha a többség úgy gondolja, hogy igen, akkor mindkettő férjen bele, ne csak egyikük.