„Ember! Most jövök ki egy templomból” – mondá a miniszterelnök úr a hétfői hajnali mise után, majd Orbán Viktor kedden ugyanott az újságíró kérdésére már ennyit sem felelve némán baktatott a testőreivel, a sajtófőnökével és a videós stábjával az őt szállító kisbuszig.

Az nem újdonság, hogy Orbán a kritikus médiával másfél évtizede évi egy-egy meglepetésszerű sajtótájékoztatón kívül szóba sem áll, de minthogy a miniszterelnök kétszer is afféle lépcsőházi embernek mutatkozott, úgy látszik, a Mandiner szerint némi magyarázatra szorulhatott.

Az Orbán templomlátogatási szokásait védelmező cikk szerzője, Francesca Rivafinoli – ami feltehetően álnév, korábban a vasarnap.hu-n szerepelt, és ilyen furcsa profiljai vannak – azt sugallja, hogy a magát reformátusnak tartó miniszterelnök már évek óta jár feltűnés nélkül a katolikus roratéra: „Helyénvalóbb volna, ha Orbán Viktor nem lenne jelen az összes többi bűnös ember között, amikor mindezek elhangzanak? Tényleg a képmutatás netovábbjának minősül egy órával korábban felkelni a hideg, sötét hétköznap hajnalokon, és kedélyes otthoni szalonnázás helyett megtérésre hívó szövegeket hallgatni a templomban, történetesen már évek óta feltűnés nélkül, valamely hátsó padban?”

A teokratikus újságírás e remek példája – ami sérelmezi, hogy valaki „besúgta az újságíróknak, ki jár melyik templomba és hány órára” – ott jut el a csúcspontjára, amikor ugyan csak álnévvel és zárójelben, de mégiscsak megpróbálja letenni a cezaropapizmus alapjait:

„De ő a miniszterelnök! Kötelessége válaszolni! Nos: nem, nem kötelessége. (Apró érdekesség egyébként, hogy épp a hétfői rorátén az az evangéliumrészlet volt soron, amikor Jézust kérdezik hatalmáról a főpapok, de ő kikerüli a válaszadást. Távol álljon tőlem, hogy bármiféle fals párhuzamot vonjak, mindenesetre úgy tűnik, a puszta nemválaszolás nem igazán bűn.)”