Orbán Viktor azt szeretné, ha 2030-ra 2,1-re nőne a termékenységi arányszám Magyarországon. Ez a szakkifejezés azt jelöli, hogy egy nő élete során átlagosan hány gyermeknek ad életet, a 2,1 amúgy a reprodukciós szintet jelentené csak, vagyis ez az arányszám a népességfogyás megállításához elég csak: ebben az esetben hoz létre két szülő két utódot, vagyis pótolja önmagát.

Ettől a céltól Magyarország messze van, és 2022-ben még messzebb is került. Az elmúlt 12 hónapban 1,58-ról 1,52-re csökkent a termékenységi arányszám, vagyis négy szülő három gyermeket hoz a világra az élete során. A Népszava által megkérdezett szakemberek szerint ezen eleve nehéz változtatni. "A csökkenő születésszám a fejlett országokban általános, és feltehetőleg semmivel nem lehet megfordítani a tendenciát" - mondta a lapnak Mihályi Helga, a Miskolci Egyetem Alkalmazott Társadalomtudományok Intézetének mesteroktatója. Persze célzott családpolitikai támogatásokkal azért lehetne javítani a trendeken, de Katona Tamás, a Központi Statisztikai Hivatal volt igazgatója szerint a magyar családtámogatási rendszer rossz helyre céloz, idejét múlt, megbukott elképzelések mentén épült ki.

Mint mondta, a magyar kormány az anyák otthon tartásával és a magas keresetűek támogatásával kíván demográfiai fordulatot elérni, ahelyett, hogy éppen azt támogatná, hogy a nőknek ne kelljen a család és a munka között választaniuk.

Elhibázott az is, hogy a családtámogatás rendszere javarészt a jövedelemhez kötött, vagyis alapvetően az kap sok pénzt gyermeknevelésre, aki eleve többet keres. Az alanyi jogon járó támogatásokat meg időközben teljesen elinflálta a kormány. A családi pótlék összege 2008 óta változatlan, még három vagy több gyermek után is gyermekenként legfeljebb 16 ezer forint, a gyes is csak 28500 forint, amiből még tíz százalék nyugdíjjárulékot is vonnak. Vagyis az alanyi jogon járó támogatások "gyakorlatilag semmilyen szinten nem tudják fedezni a gyerek ellátása során felmerülő költségeket" - mondta a Népszavának Gregor Anikó szociológus.