Az ünnepek előtt halt meg George Cohen, az 1966-os, világbajnokságot nyert angol válogatott jobbhátvédje. Pályafutása tizenhárom évét egy olyan csapatban, a londoni Fulhamben töltötte, amelyik nem a trófeahalmozásról híres. A világbajnoki címen kívül nem is nyert mást a Fulhammel határos Kensingtonban született játékos. Egy térdsérülés miatt 30 éves korában, 1969-ben kellett befejeznie pályafutását, ekkor már több mint 450 bajnoki meccsen játszott ugyanabban a csapatban.

Az angolban külön kifejezés is van arra a játékosra, aki a világbajnoki címen kívül más trófeát nem tudhat magáénak: one trophy wonder. Nem is hinné az ember, hogy milyen kevés ilyen futballistakarrier van. Haladjunk visszafelé az időben.

A 2022-es argentin és a 2018-as francia válogatottban csupán egy olyan játékos van, aki nem nyert jelentősebb bajnokságot, hazai vagy nemzetközi kupát a világbajnokságon kívül: Thiago Almada, az Atlanta United játékosa, aki még csak 21 éves, úgyhogy bőven van ideje egyéb serlegeket is nyerni, a világbajnoki csapatban összesen 6 percet kapott.

A 2014-es német világbajnok csapatban ketten is vannak, akik a vb-n kívül mást nem nyertek, mindketten aktív játékosok, bár a 33 éves Ron-Robert Zielernek, az egykori válogatott cserekapusnak a Bundesliga II.-es Hannover játékosaként erre nincs sok lehetősége. Azt hihetnénk pedig, hogy aki a Manchester Unitedban és a Claudio Ranieri-féle Leicester Cityben is játszott, annak kell legyen klubtrófeája. A valóság ezzel szemben az, hogy az MU első csapatának nemigen volt tagja, a Leicesterbe pedig a bajnoki cím utáni szezonban igazolt.

Válogatott csapattársa, a most 31 éves Christoph Kramer a Mönchengladbach futballistájaként egy fokkal nagyobb eséllyel pályázik klubtrófeára. Biztos emlékeznek rá a 2014-es vb-döntőről. Ő az a játékos, akit Joachim Löw általános meglepetésre a kezdőbe nevezett a torna legfontosabb meccsén. A meccs maga mondjuk nem tartott soká számára, a 17. percben ütközött az argentinok védőjével, Ezequiel Garay-jal, majd a 32. percben le is kellett cserélni. A mérkőzés játékvezetője, az olasz Nicola Rizzoli elmondta, Kramer többször is megkérdezte tőle, hogy ez a meccs a világbajnoki döntő-e.

És most jöjjenek azok, akik már tuti nem nyerhetnek a világbajnoki címen kívül mást, ők az igazi egy trófeás csodajátékosok. Nincsenek sokan, a karácsony előtt meghalt Cohenen kívül csupán öten.

A 2006-ban vb-t nyert, most 44 éves Simone Barone a sikerkorszakát élő Parmában kezdte karrierjét az 1990-es évek végén. Az UEFA-kupa győzelmekből és az olasz kupa elsőségekből viszont nem vehette ki a részét, azokban a szezonokban az ificsapat tagja volt, vagy éppen kölcsönadták. A középpályás több mint 200 olasz elsőosztályú meccsen lépett pályára, játszott a Palermo, a Chievo, a Torino és a Cagliari csapatában is, nem éppen trófeahalmozó együttesek.

Az 1990-es német világbajnok, hatvanharmadik évét taposó Uwe Bein a Kickers Offenbach, a Köln, az Eintracht Frankfurt és a Hamburg sztárjátékosa volt. Legemlékezeteseb teljesítményét éppen a világbajnokságon nyújtotta, gólt lőtt az Egyesült Arab Emírségeknek, a döntőben nem játszott. Bein egyébként nagyon közel került ahhoz, hogy nemzetközi klubtrófeát nyerjen, 1986-ban a Kölnnel UEFA-kupa-döntőt játszott, de a kétmeccses párharcban a Real Madrid volt a jobb.

Az 1978-as világbajnok, a 74 éves Luis Galván a klasszikus, alacsony termetű középhátvédek sorába tartozik. Karrierje majdnem egészét Córdoba városában töltötte, 13 évig a Talleres, egy évig helyi riválisuk, a Belgrano csapatát erősítette. A 34-szeres válogatott védő mindössze helyi, kis presztízsű futballtornákat tudott nyerni.

Az 1954-es német világbajnok Toni Turekre már a 30-as években felfigyeltek, a második világháború kitörését követően pedig a katonaság miatt meg kellett szakítania karrierjét. 1950-ben került a Fortuna Düsseldorfhoz, a világbajnokságon, 35 évesen már ő volt a válogatott kezdőkapusa. A magyarok elleni berni döntőn, amit csak a németek neveznek csodának, káprázatos védéseivel írta be magát örökké a világbajnokságok történelemkönyvében. 1984-ben, 65 éves korában halt meg.

Az 1950-ben Uruguay színeiben világbajnokságot nyert Rubén Moránnak nem volt sok alkalma trófeákat nyerni, pályafutása ugyanis mindössze öt évig tartott. A csatár a Cerro és a Defensor Sporting csapataiban játszott, a válogatottal pedig a vb-n kívül egy Copa Américán szerepelt, de ott csak harmadikok lettek. Huszonnégy évesen vonult vissza, mivel kiábrándult a labdarúgásból. 1978 legelején szegényen és depressziótól szenvedve halt meg.