Most nem a csüggedés, hanem az összekapaszkodás ideje jött el, mondta Novák Katalin köztársasági elnök a közmédia által közvetített első újévi köszöntőjében, a Himnusz elhangzása után vasárnap éjjel.

Könnyebb lenne úgy nekivágni az évnek, ha az ember maga mögött hagyhatná a megélhetésért folytatott küzdelem fáradtságát, a bizonytalan jövő okozta aggodalmat, a háborús fenyegetés félelmét, a csalódottságot, hogy már megint újra kell kezdeni, de a nehézségek nem szűnnek meg egy csapásra újévkor.

Sokan a nehezedő élet és körülmények közepette sokan megsokszorozzák erőfeszítéseiket, és nem a menekülést választják. Talpon maradnak, és itt példákat sorolt, ezt látta a drávaiványi dinnyeszedőknél, a karácsondi kisboltban, a porvai polgármesterasszonynál, a gyulafehérvári lelkipásztoroknál, a győri és a szomori iskolaigazgatónál, a hegyaljai borászoknál, az esztergomi Suzuki-gyárban, a kelebiai határvédőknél, családoknál.

„Erős, küzdő, válságálló nemzet vagyunk. Kemény fából faragtak minket. Huzatos vidéken, népek útkereszteződésében élünk. Ahol nem elég a tehetség, a fifikás magyar észjárás, a népmesékből ismert leleményesség. Szorgalommal, kemény munkával kell megdolgoznunk az eredményekért” - mondta.

A köztársasági elnök szerint a történelem arra is megtanított minket, hogy legnagyobb gyengeségünk a széthúzás, legnagyobb erősségünk az összefogás. Most nem a csüggedés, hanem az összekapaszkodás ideje jött el. Most tudunk tenni azért, hogy a legmagányosabbak is érezzék: nincsenek egyedül. Az erőseknek a gyengék, a fiataloknak az idősek, a tehetőseknek a szegények mellé kell állniuk.

A felelősségünket a szűk családon túlra is ki kell terjesztenünk, ahogy egy emberként fogtunk össze a kárpátaljai magyarokért és az ukrán menekültekért, úgy állhatunk most oda azok mellé, akiknek segítség kell a holnaphoz.

Novák Katalin a beszéde végén békét hozó új évet kívánt. (MTI)