Hogyan lehet leírni úgy a világot, hogy ne az ember legyen a kitüntetett cselekvője
2021 november 14., 13:00
A polikrízis korszaka
A nyugati elemzésekben és társadalomtudományos oldalakon aligha volt felkapottabb fogalom 2022-ben, mint a polikrízis. Az év második felében már szinte bravúr kellett ahhoz, hogy úgy olvassunk elemzést valamilyen aktuális világpolitikai történésről, hogy ne szerepeljen benne a fogalom. Legyen szó Kínáról, a klímaváltozás elleni küzdelemről vagy az EU helyzetéről, lépten-nyomon előkerült, és ezek után az sem jelentett nagy meglepetést, hogy a Financial Timesban végül idén januárban az év szavává választották.
A polikrízis fogalmát eredetileg két francia társadalomtudós, Edgar Morin és Anne Brigitte Kern alkotta meg a 90-es évek második felében, és 2022-es berobbanása előtt többek között Jean-Claude Juncker is használta már egy 2018-as beszédében. Abban, hogy a polikrízis tavaly ekkora karriert futott be, hatalmas szerepe volt a világhírű gazdaságtörténésznek, Adam Tooze-nak, aki az év során számtalan elemzésében használta a fogalmat, sőt idővel ennek mentén kezdte rendszerezni új írásait is.
A polikrízis első olvasatban meglehetősen banális felismerésre épül: a poli előtag a görög polüsz szóból jön, és arra utal, hogy egyszerre több válsággal kell szembenéznünk. Ez nem nagy felismerés, évek óta erőteljes válságdiskurzus határozza meg a mindennapjainkat, amely szerint minden irányból újabb fenyegető veszélyek és uralhatatlannak tűnő kihívások leselkednek ránk. A klímaváltozás, az orosz–ukrán háború, a koronavírus, amely jelenleg főleg Kínában okoz gondokat – de a gazdasági következményeit mi is könnyen megérezhetjük –, az energiaválság, az infláció, az elszabadult élelmiszerárak, Tajvan fenyegetettsége és ezzel egy amerikai–kínai háború réme; ezek mind önmagukban is súlyos, még ha persze nem is ugyanolyan súlyú problémák, és különböző mértékben, de mind ott vannak a horizontunkon, meghatározva, hogyan gondolkodunk a jövőről és a kilátásainkról.
Épp ezért általánosnak mondható a hangulat, hogy a válságok korát éljük: a világ vezető közgazdászai globális recessziótól tartanak, és nem nagyon látni jelentősebb politikai vagy gazdasági szereplőt, aki ne a világgazdaság és a globális rendszerek sérülékenységéről, a rájuk nehezedő hatalmas nyomásról beszélne. Emmanuel Macron francia elnök nemrég már egyenesen a bőség végéről elmélkedett.
Ebben a gazdasági-politikai felállásban vált felkapottá a polikrízis fogalma. Tooze szerint a polikrízis azért alkalmas eszköz a világ helyzetének elemzésére, mert használatával úgy lehet egyszerre többféle kihívásról beszélni, hogy közben nem jelölünk ki egyetlen konkrét válságokot vagy feszültséggócot a rendszerben.
Belátni, hogy mit nem értünk többé
Csatlakozz a Körhöz, és olvass tovább!
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.