„A fájdalomból félig felocsúdva olvasom a Morcsányi Géza haláláról szóló gyászhíreket. Filmfőszerep, színházi munkák, műfordítások, könyvkiadó vezetés. Az utóbbiról esik talán a legkevesebb szó, ami talán érthető: kívülállónak ezt a legnehezebb megfogni. Pedig Morcsányi Géza szerteágazó, művészeti áganként is jelentős életművében ez volt legfontosabb. Neki személyesen és hatásában is. Az ezredforduló környéki két évtized magyar irodalma teljesen másként alakult volna nélküle” – búcsúzik a Facebookon a január 4-én elhunyt Morcsányi Gézától Nyáry Krisztián.
Morcsányit a széles közönség talán Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjéből ismerheti, melynek főszereplője volt Endre, a szomorú igazgató szerepében. „Azt kérte tőle a rendező, Enyedi Ildikó, hogy ne színészkedjen. Legyen önmaga. Legyen egy higgadt, szomorú igazgató, ahogy majdnem egész addigi életében (igaz, nem egy könyvkiadóé, de hús-hús). Mivel ő csak az tud lenni, aki, és a mélabú is mindig szép útitársa volt, hát megadta magát. És a filmvilág is neki(k)” – írta erről Grecsó Krisztián még tavaly augusztusban, Morcsányi 70. születésnapjára az ÉS-ben.
Grecsó most Morcsányi halálára a Facebookon publikálta újra gyászbeszéddé alakult méltatását. „Kategorizálhatatlan, nagy entellektüel. Sármos és szorongós, tudatos és metszően okos. Depresszióra hajlamos. Vérlázítóan ösztönös ember, és a zsigerekig természetes, bájos, udvarias és figyelmes. Gyöngéd. Abban a közegben, ahol ő alkot, ezen utóbbiak kérészéletű, ritka tulajdonságok. Suhancban látni ilyen tisztaságot, esetleg” – írta.
Grecsó szerint Morcsányi volt „az egyetlen önazonos, hiteles magyar értelmiségi”, bár szerinte Morcsányi az ilyen méltatást soknak, töménynek és füstösnek tartotta volna. Grecsó felidézi azt az estét, amikor a Magvető Kiadó igazgatójaként búcsúztatták. „Úgy érezhette magát az ember, mint egy jelentősebb Nyugat-esten, a Zeneakadémián. Mármint, amikor még ment a lapnak. Ott készült az a legendás utolsó portré Kertészről, ahogy EP nevet mellette az asztalnál. Mindenki tudta, érezte, hogy egy nagy irodalmi korszak vége felé járunk” – írta.
Hogy mekkora alakja volt a magyar irodalomnak? Nyári szerint „[t]alán ha húsz hozzá hasonló hatású, kánonteremtő vagy kánonőrző személy volt összesen a magyar irodalomban: Kazinczy Ferenc, Toldy Ferenc, Bajza József, Gyulai Pál, Kiss József, Osvát Ernő, Sárközi György vagy Réz Pál mellett vitathatatlanul ő volt az egyikük”.
„Egy irodalmi kánon nemcsak művek összessége, hanem olvasási módoké is. Az 1990-es évek közepétől a 2010-es évek közepéig terjedő időszakban születő irodalmi műveket még sokáig fogjuk Morcsányi Géza szemüvegén keresztül olvasni. Az általa vezetett Magvető azért élte túl a rendszerváltást követő nehéz éveket, mert szilárdan hitt benne, hogy az irodalmi minőség és a piaci környezet összeegyeztethetőek” – folytatta Nyáry, aki szerint Morcsányi halála „[f]elmérhetetlen veszteség”.
Erdős Virág költő versben búcsúzott Morcsányitól. A költeményt eredetileg Morcsányi visszavonulása alkalmából írta 2015-ben.
„[A]kivel mindig lehetett értelmesen beszélgetni, akinek megbízható volt az ízlése, akinek iránytű volt a véleménye. Én nagyon szerettem ezt az embert, és alig vártam, hogy újra találkozzunk, a rossz hírek ellenére. És már nem fogunk találkozni. Köszönöm, hogy kritizált akkor is, ha fájt, hogy tanácsot adott, hogy segített, hogy ismerhettem, és a fenefenefene enné meg, hogy ezt nem mondhattam el idejében, így egyben” – méltatta Morcsányit és búcsúzott tőle Veiszer Alinda.
Karácsony Gergely pedig „a budapesti értelmiség sokszínű, nagy tehetségű és megkerülhetetlen alakjaként” emlékezett Morcsányira, akiről Grecsó már idézett, nekrológgá vált születésnapi méltatásában azt írta, hogy „pestimrei fiú, aki közgazdásznak készül, és aki bár korán otthagyja a számok világát, a számok nem hagyják cserben őt, a legnagyobb alkotói alázat közben sem felejtette el soha a felelősséget, amit a piac, a megváltozott környezet diktált. Hogy mivel tartozik magvetős, lírás kollégáinak”.
Morcsányi Géza emlékére január 6-án, pénteken este hattól virrasztást tartanak a Magvető Caféban.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.