Sinkó Ottó, a Videoton Holding Zrt. vezérigazgatója a kormányt kritizáló írást tett közzé a Portfolión.

Ebben azt írja, hogy „a javak és szolgáltatások mennyisége, kínálata lecsökkent, miközben a nagy jegybankok a mérlegfőösszegük radiális növelésével végeredményben keresletet gerjesztettek, a munkaerőhiány pedig rákényszerítette a cégeket a bérek növelésére”, és „amíg/ahol a munkaerőhiány fennáll, addig/ott maradni fog az infláció is”.

Sinkó azt írja, a közelmúlt fejleményei aggasztják, különösen az utóbbi 2 év tendenciáját kivetítve pár évre előre, például a 2026-os választásig. Azt írja:

„Vezetőink, akik rendszerváltáskor a Ruszkik, haza!-t skandálták, azok ma – számomra is érthetetlen lépéseik miatt, nem alaptalanul – Oroszország legnagyobb EU-béli barátaiként vannak elkönyvelve.”

Szerinte ezzel és „egyéb gazdasági és politikai lépésekkel is összefüggésben a következő évekre megszűnhet a hazai GDP évi 3-5%-át kitevő EU-s forrásokhoz való hozzáférésünk”.

Arról is ír, hogy a „vidéken élő, digitális tartalmat kerülő idősebbeké pedig egyenesen kilátástalan, ők szinte kizárólag csak a kincstári menüt (M1, Kossuth rádió, megyei lapok) ismerik”.

Említi még, hogy Ukrajnánál „világosabban nehéz volna kifejezni az Európához tartozás szándékát: történetesen éppen fegyverrel harcolnak érte”. Sinkó több mint hibának tartja, hogy az eurózónához nem közeledünk, hanem távolodunk tőle. Szerinte a volt szocialista országok elrobogtak mellettünk, most Romániával versenyzünk, és vesztésre állunk.

Idézte Orbánt is, aki azt mondta: „Ne figyeljetek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljetek, amit csinálok.” Emiatt az EU- és NATO-tagságunk felülbírálásának kérdése aggasztja. Végül megosztja négy reményét:

1. Az eurózóna-csatlakozásunk előkészítése mielőbb napirendre kerül.
2. Kormányzati szinten sosem vetődik fel az EU (vagy NATO) tagságunk megszüntetése, és a magyar választók soha nem kerülnek abba a helyzetbe, hogy az EU-ban (NATO-ban) maradás vagy valami más között kelljen választaniuk.
3. A háború soha nem jut át a határainkon, amit a NATO-tagságunk jelenleg garantál.
4. Ha vége lesz ennek a háborúnak, nem kerülünk az oroszokat támogató, megbélyegzett páriaként a fejlett világ partvonalára.