Szegény Cristiano Ronaldo

A sport történetében kevés szomorúbb dolog történt, mint amikor 1980 októberében Las Vegasban Larry Holmes legyőzte Muhammad Alit. Az egykori nehézsúlyú világbajnok, az akkor már 38 éves Ali tíz meneten át lomhán tántorgott a ringben, míg végül legendás edzője, Angelo Dundee nem bírta tovább nézni a szenvedését, és bedobta a törölközőt.

Akkor még nem tudtuk, de Ali, akinek mozgása a fénykorában közelebb állt a táncszínházhoz, mint a sporthoz, már abban a Parkinson-kórban szenvedett, ami néhány évvel később végképp kiütötte. Azt sem tudta a nagyközönség, hogy Ali, aki nyilván pontosan tudta magáról, hogy milyen fizikai állapotban van, miért tért vissza a ringbe alig egy évvel azután, hogy bejelentette a visszavonulását. Pénzért.

Talán volt, aki a vergődését nézve nevetett és gúnyolódott, de a többség inkább sajnálta, hogy az ember, akinek egykor az öklei, a lábai és a szája hasonlóan követhetetlenül mozogtak, ilyen mélyre süllyedt. Amivel el is értünk Cristiano Ronaldóhoz, akin lassan két hónapja gúnyolódik és röhög a világ futball iránt érdeklődő része. A portugál focista szerencsére nem beteg, de a helyzete minden egyéb szempontból hasonlít arra, amit Muhammad Alinak kellett megélnie. Az egykori világklasszis jóval túl a pályája csúcsán sem vonulhat vissza.