Hatalmas multinacionális vállalatokról azt gondolná az ember, hogy ritkán szeretnek hatalmas összegeket kidobni az ablakon vagy elégetni a kandallóban. Pedig a Guardian cikke szerint a Shell épp ezt teszi. A brit olajipari óriás ugyanis 450 millió dollárt költene évente olyan karbonkreditekre, amelyek valószínűleg sokkal kevesebb szén-dioxidot kötnek le, mint állítják.

A Guardian a német Die Zeit hetilappal és a Source Material nevű tényfeltáró oldallal közösen megvizsgálta a világ legnagyobb karbonkredit hitelesítő szervezete, a Verra által kínált projekteket. A következtetésük elég sokkoló:

az esetek 90 százalékában a vásárlók lényegében fantomkrediteket kaptak, vagyis olyan projektekért fizettek nagyon sok pénzt, amik valójában semmit sem tettek a klímaváltozás lassításáért.

A karbonkreditek vagy offsettek rendszere úgy néz ki, hogy egy cég, amely csökkenteni akarja a környezetszennyezését, amellett vagy ahelyett, hogy a saját tényleges kibocsátásait fogná vissza, támogathat olyan projekteket, amelyek elvileg lekötnek valamennyi szén-dioxidot, ezzel ellentételezve a cég kibocsátását.

Vegyünk egy példát a Guardian tényfeltárásából: a Lavazza kávémárka például azt állítja, hogy a kapszulás kávéik teljesen klímasemlegesek, mert bár azok előállítása elég sok kibocsátással jár, de a cég támogat egy esőerdővédelmi programot Peruban, amivel elvileg pont ugyanannyi szén-dioxidot le is kötnek. Ugyanerre hivatkozva állította korábban az EasyJet, hogy a repülői klímasemlegesen működnek, de a Gucci, a Disney és még egy rakás óriásvállalat is hasonló projektekre hivatkozva állítja, hogy milyen zölden működik. De nemcsak vállalatok vásárolnak efféle krediteket, a Pearl Jam rockzenekar is ilyenekkel ellentételezné az elég nagy karbonlábnyommal bíró turnéit.

Ezeket a projekteket a Verra nevű amerikai nonprofit szervezet hitelesítette. Csakhogy műholdas felvételek elemzésére hivatkozva a Guardian azt állítja, hogy ezek jó része semmit sem tett a klímaváltozás ellen.

Az a projekt például, amire a Lavazza hivatozik, az elemzés szerint egyáltalán nem lassította az erdőírtást Peruban. Vagyis a Lavazza lényegében egy papírt vett, elég drágán, ami mögött nem volt valódi teljesítés. Ezt hívják a környezetvédők zöldre festésnek. Az a projekt, amibe a Gucci és a Pearl fektetett pénzt szintén Peruban, ugyan lassította valamelyest az erdőirtást, de azzal csak tizedannyi kibocsátást lehet ellentételezni, mint ahogy a krediteket kiállító szervezet állítja. Hasonlóan járt a Disney egy kambodzsai és a Boeing egy kolumbiai projekttel. És jó eséllyel hasonlóan járhat a Shell, amely ráadásul többet akar ilyen kreditekre költeni, mint sok más cég együttvéve.

A karbonkreditek világpiaca mára kétmilliárd dollárosra nőtt. A Shell 450 millió dolláros befektetése tehát ennek a piacnak a negyedét lefedné, a cég pedig a jövőben még többet tervez ilyen kreditekre költeni. Az ezért az összegért támogatott projektek a cég marketinganyagai szerint 120 millió tonna szén-dioxidnak megfelelő kibocsátást kötnének le 2030-ig. A fentiek alapján viszont ez elég kétséges, így ha a Shell komolyan gondolja, hogy tenni akar a klímaváltozás ellen, akkor valami más eszközhöz kell nyúlnia.

A Verra (amelynek tanácsadó testületében a Shell három képviselője is helyet kapott), azt állítja, hogy a Guardian cikkét alátámasztó módszertan hibás. A Shell pedig a lap megkeresésére azt közölte, hogy a karbonkrediteken kívül több milliárd dollárt költ megújuló energiára és más kibocsátáscsökkentő projektekre.