„A január 23-án induló országos sztrájkban NEM VESZÜNK RÉSZT, mert számunkra az ellehetetlenített sztrájktörvény (az óráink felét meg kell tartanunk, és ha nincs elég ember, akkor fel KELL FÜGGESZTENÜNK A SZTRÁJKOT ) miatt ez a megmozdulás immár hitelét vesztette, nem értünk el vele semmilyen célt, semmilyen észszerű lehetőséget nem ad a tiltakozásunk kifejezésére, a tárgyalások megindítására” – írják közös nyilatkozatukban a XVIII. kerületi Brassó Utcai Általános Iskola pedagógusai, nevelést-oktatást segítő munkatársai.
Úgy fogalmaznak, hogy
Az iskola pedagógusainak közös nyilatkozatában az áll, annyi eredményt értek el, hogy „Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor 2023. január 12-e reggelére RENDELETBEN hozta meg döntését, hogy a sztrájk JELENLEGI (ÉRTELMETLEN) FORMÁJÁBAN törvényes, a polgári engedetlenség pedig törvénytelen. (De csak úgy törvénytelen, ha ezt a tanévet még letanítjuk, és visszamenőlegesen is megkaphatjuk a büntetést (kirúgást, büntit, ejnye-bejnyét). Ez szakiránytól, hiányszakmától és a tankerületi igazgató „tizedelési” kedvétől függ.)” Emiatt úgy érzik, hogy „ez a fenyegetettség, fenyegetés, bizonytalanságban tartás” az emberi mivoltukat, önbecsülésüket veszi semmibe. azt írják, nem hajlandóak a kormány, a miniszterelnök, az oktatásért felelős miniszer, a tankerületi igazgató rendeletben meghozott engedélye szerint tiltakozni, és csak két utat látnak elégedetlenségük kifejezésére.
Nyilatkozatuk szerint nem terveznek „szétverni egyetlen székházat sem”, és nem fordulnak „a rendet védő rendőrök ellen”. Emellett emlékeztetnek rá, hogy iskolájuk „gyakorlatilag az elsők között volt, akik magukra vállalták, hogy kiállnak a gyerekek és az oktatás jobb jövője, illetve az elbocsátott kollégák érdekében éltek az engedetlenség és a sztrájk eszközével”.
A 2022. szeptembertől december végéig tantestületükből „átlagban 6 fő/alkalom polgári engedetlenkedett körülbelül összesen 56 órát, átlagban 14 fő/alkalom sztrájkolt körülbelül összesen 594 tanórát” úgy, hogy nyilatkozatuk szerint mindig figyelembe vették, „hogy a lehető legkevésbé sérüljön a gyerekek tanuláshoz való joga”, mert biztosították a felügyeletüket, a továbbtanuló 8. osztályosoknak pedig különórákat szerveztek.
Azt írják, a központilag meghirdetett megmozdulásokkal nem értek célt, „sőt, a minisztérium ahelyett, hogy megoldást keresett volna a pedagógusok követeléseire, még fenyegetőbbé, még cinikusabbá vált”. Emiatt az országos sztrájkot „a kormány időhúzó, szemérmetlen, minket nevetség tárgyává tevő céljainak elősegítőjeként” látják. Nyilatkozatukat azzal zárják: „Nem lehet félelemben élni, nem lehet rettegésben tanítani, mi nem is fogunk. De akkor ki fog holnap tanítani?”