A tanársztrájkról beszélgetünk Komjáthy Annával, a PDSZ Országos Választmányának elnökével és Radó Péter oktatáskutatóval.

A diáktól korábban politikai véleménynyilvánítás miatt határolódott el volt iskolája.

Működik a sztrájk? Van értelme tüntetéseket szervezni? Vagy valami teljesen új eszközhöz kell nyúlni? Ezekről a kérdésekről beszélgetünk műsorunkban Komjáthy Annával, a PDSZ Országos Választmányának elnökével és Radó Péter oktatáskutatóval.

Válaszul a pedagógusok bejelentették, hogy január 30-tól két hétig nem veszik fel a munkát.

Tavaly óta sztrájkkal, ülősztrájkkal, élőlánccal és tüntetésekkel próbálnak érvényt szerezni a követeléseiknek, amire a kormány mindeddig csak kirúgással, fenyegetéssel és gumicsontokkal reagált.

„A megmozdulás immár hitelét vesztette, nem értünk el vele semmilyen célt, semmilyen észszerű lehetőséget nem ad a tiltakozásunk kifejezésére, a tárgyalások megindítására.”

Az akció végére meghirdették a Szolidaritás napját, csatlakozásra hívják a szakszervezeteket, civil szervezeteket és az állampolgárokat.

Mihályi Fruzsina angol-magyar szakos tanár sem látja értelmét tovább így tanítani.

Huszonhét tanár követeli kirúgott társaik visszahelyezését.

Szerinte ugyanis a tervezett teljesítményértékelési rendszer „a besúgást, a nemtelen versengést fogja generálni egy rakás éhbérért dolgoztatott rabszolga között.”

A Tudásmenet szervezőit is meglepte, hányan mentek ki támogatólag a menetükhöz a kis borsodi településeken. Volt, aki száz túró rudit vitt, és olyan is, aki vacsorával várta őket.

Hogy hívják az olyan egyeztetést, amikor csak az egyik fél beszélhet?

A tanárok helyett kormányközeli civil szervezetekkel egyeztetett az államtitkár.

Péterffy Balázs szerint a kormányzat eddig minden fontos kérdésben kikérte a társadalom véleményét - a tanárokét is.

„A 2022/23-as tanév első fele a tiltakozásokkal telt el. A folytatást sem kerülheti el a kormány, ha nem tekinti partnernek azokat, akik éppen az oktatás reformjáért küzdenek.”