Bajnai nyitotta, Orbán zárta – Pécs kitörési kísérlete száz év bányászkodás után
- 2010-ben első magyar városként Pécs volt Európa kulturális fővárosa.
- A pályázat írói mertek nagyot álmodni, azonban a valóság hamar erodálta a terveiket.
- A beruházások nem készültek el időre, így Pécs rengeteg kritikát kapott.
- A kulcsprojektek nagy része viszont sikeressé vált a 2010 utáni években.
- Pécset ennek ellenére nem állította fejlődő gazdasági pályára a projekt.
Január 21-én este többek között egy nyolcméteres Gizella-bábuval nyitották meg a 2023-as Európa kulturális fővárosa programévet Veszprémben. Ez a második alkalom, hogy magyar városé a cím, az első nyertesünk Pécs volt 2010-ben. A pécsi projekt annak idején rengeteg kritikát kapott, megítélése a mai napig vegyes, ezért megvizsgáltuk, mi is történt Magyarország első európai kulturális fővárosával.
Amikor a vidék diktálja a tempót
Sokan azt sem tudták Magyarországon, hogy létezik olyan, hogy Európa kulturális fővárosa, amikor a pécsi értelmiség már kész vízióval rúgta rá az ajtót a magyar kulturális szférára. Ennek a nyilvánosság számára is látható első lépése az volt, amikor 2004 áprilisában Takáts József pécsi irodalom- és eszmetörténész az Élet és Irodalomban érvelt a város jelöltsége mellett a kulturális decentralizáció elvére hivatkozva.
A pécsiek színre lépésével azon ritka pillanatok egyike valósult meg, amikor egy vitában nem Budapest, hanem egy vidéki város diktálta a tempót. Ez nem véletlenül történt így, ugyanis a pécsi értelmiség már 2003-tól vitázott a város EKF-ambícióiról. Eszmecseréjük egyik indikátora a pécsiek testvérvárosa, Graz volt, mely 2003-ban viselte az Európa kulturális fővárosa címet, így élő példa alapján ötletelhettek a pécsi civilek, hogy mit tennének, ha a városuk is elnyerné a címet.
A kulturális főváros címre 11 magyar város adta be a pályázatát. Az már a kezdetektől látszott, hogy reális esélye a győzelemre csak néhány településnek van: ilyen volt Pécs és Budapest is.
A főváros indulása többekben ellenérzéseket váltott ki. Sokan úgy érezték, nem lenne igazságos, ha a kulturális életben eleve monopolhelyzetet betöltő Budapest kapná a címet, megfosztva a vidéki városokat a fejlődés lehetőségétől. Az Európai Unió is közepes méretű városoknak szokta ítélni az EKF-címeket, így nem voltak alaptalanok Takáts kulturális decentralizációra épülő érvei.
A politika hátralép
A pályázatban hamar meglátta a lehetőséget Pécs akkori MSZP-s polgármestere, Toller László. Toller Pécs rendszerváltás utáni történetének egyik legmeghatározóbb politikusa volt, akinek országos befolyása is volt. A legendák szerint ő akadályozta meg, hogy Kiss Pétert válasszák Medgyessy Péter utódjának, így segítve hozzá Gyurcsány Ferencet a miniszterelnöki székhez.
Toller otthonosan mozgott a hatalmi játszmákban, ám idegen volt számára az a nyugatias szellemiség, amellyel a pécsi értelmiségiek közelítettek az EKF-pályázathoz. Emiatt már a kezdetekkor súrlódások alakultak ki a városvezetés és a civil szféra között. Ez könnyen a pécsi projekt bukásához is vezethetett volna, azonban Toller (és a pécsi politika) még időben hátrébb lépett, miután rájött, hogy csak akkor nyerhet a város, ha hagyja dolgozni a civileket. Ő pedig mindenáron nyerni akart.
A pécsi csapat munkáját Takáts József fogta össze, aki kiváló taktikai érzékkel fedezte fel a pályázatban rejlő lehetőségeket, okosan hozott szakértőket a projektbe, akiket hatékonyan is tudott aztán irányítani. Pécs az első fordulóból egyhangú többséggel jutott tovább, így a másodikban leadhatta a „Határtalan város” című pályázatát. A második körbe Budapest, Debrecen, Eger, Győr, Miskolc és Sopron jutott be.
A pályázat olyan nyugat-európai gondolatok alapján állt össze, melyek itthon még ismeretlennek számítottak. Takátsék ráéreztek, hogy a pályázat kiírói nemcsak kulturális programokat, hanem városfejlesztési koncepciót is elvárnak. Így kerültek a pályázatba azok a nagyberuházások, melyek egy új kulturális városnegyed kiépítését célozták. A pályázat írói azt várták, hogy a projekt a kulturális városfejlesztés eszközeivel segíti kitörni Pécset a hanyatló gazdasági helyzetéből, ahová a rendszerváltás után került.
A siker nem is maradt el, a nemzetközi zsűri ezt a pályázatot ítélte a legjobbnak. A magyar kormány elfogadta a zsűri döntését, így Pécset jelölte Európa kulturális fővárosának. 2005 októberében a győzelmet ünneplő utcabálon a sikert sokatmondó kijelentéssel nyugtázta a polgármester: „Száz év bányászkodás után végre a felszínre értünk.”
A kijózanodás évei
Csakhogy az ihletett állapot átmenetinek bizonyult. A helyi politika csak a győzelem után jött rá, hogy mekkora falat valójában egy EKF-projekt. Ennek eredményeként azonnal elkezdték kiszorítani a civileket, egyre fogyott a levegő a pályázatot összeállító értelmiségiek körül. A pályázat írója, Takáts József 2006 tavaszán lemondott. Nem sokkal később Tarrósy István, a pályázati kabinet másik fontos tagja jelentette be, hogy nem hosszabbítja meg a szerződését. A pécsi civileken eluralkodott az apátia, egyre több lett az ellenérzésük a városvezetéssel szemben – emlékezett vissza az időszakra Szokolai Zsolt, a kabinet egykori fejlesztési szakértője, aki jelenleg Brüsszelben dolgozik az Európai Bizottság munkatársaként.
A helyzet további eszkalációjához vezetett, hogy a városházán vezetési válság alakult ki, miután Toller László autóbalesetet szenvedett 2006 júniusában. A polgármester éber kómába került, 2010-es haláláig nem is ébredt fel. A város élére ezután Tasnádi Péter került, aki hamarosan súlyos betegségben szintén meghalt. Három éven belül így a harmadik pécsi polgármesternek, Páva Zsoltnak kellett átvennie a projekt előkészítését.
A pécsi hatalmi vákuumot megérezte a kormány, ahogy Szalay Tamás fogalmazott: „megindult a pesti nyomulás”. A pályázati kabinet egykori tagja, az EKF-projekt későbbi kulturális igazgatója, a jelenleg Németországban dolgozó kulturális szakember hozzátette: ekkor döntött úgy a kormány, hogy az EKF-programok lebonyolításához szükséges forrásokat nem közvetlenül Pécsnek adja, hanem egy budapesti cégen keresztül folyósítja. Így került a képbe a Hungarofest Kht. Ahogy Szokolai fogalmazott, „ez a lépés megalázta a kulturális decentralizáció koncepcióját”.
Pécs eddigre nemcsak a helyi civil közösség támogatását vesztette el, hanem az országos közvéleményét is. A sajtóban folyamatosan jelentek meg cikkek a beruházások késéseiről. 2010 úgy indult, hogy egyetlen kulcsprojekt sem készült el, ráadásul a megnyitónak helyet adó Széchenyi térre is csak átmeneti burkolat került, amelyet azonnal vissza is bontottak a több tízezres megnyitó után.
A kulcsprojektek jelentős csúszásokkal készültek el. Elsőként az új könyvtárat, a Tudásközpontot adták át 2010 októberében, majd a zenei és konferencia-központ, a Kodály Központ következett decemberben. A nagy kiállítótér végül nem az eredeti tervek szerint valósult meg, csupán egy kisebb épületbővítésre és épület-rekonstrukcióra került sor, amely 2010 decemberére fejeződött be. Utolsónak a Zsolnay-negyed készült el, teljes egészében csupán 2011 végére.
Sikerek
A pécsi EKF-projektet egységében nem lehet sikeresnek nevezni, ám vannak olyan részei, illetve hatásai, amelyek egyértelműen pozitívan értékelhetők.
Az egyik ilyen a Kodály Központ megépítése, amelyet valamennyi megkérdezett szakértő sikeresnek minősített. Az épületnek nemcsak a kinézete és az akusztikája egyedülálló, hanem a város szimfonikus zenekarára gyakorolt hatása is.
Patartics Zorán pécsi építész, a pályázat egykori szakértője szerint az EKF legnagyobb győztesei a Pannon Filharmonikusok lettek, akik új otthont kaptak, és a tudatos tervezésnek köszönhetően képesek voltak élni új lehetőségeikkel. A zenekar így országos és nemzetközi szinten is meghatározóvá vált, nevet szerzett. A filharmonikusok előadásaira Eszékről is érkeznek vendégek, és a bécsi Musikvereinban is adtak koncertet. Ahogy Patartics fogalmazott, „három szintet lépett felfelé a PF”.
Szintén sikeresnek nevezhető a közterek megújításának projektje. Egy turista számára ma már elképzelhetetlennek tűnhet, de az EKF-év előtt még a város egyik legforgalmasabb buszjárata közlekedett a Széchenyi-téren, a dzsámi előtt autók parkoltak.
A belváros autómentesítésének gondolata egyértelműen megelőzte a korát, és visszaadta a helyieknek a Széchenyi tér környékét. Szintén nagy sikerű lett Uránváros központjának átépítése is. A város nyugati részén elhelyezkedő, egykori uránbányászoknak felhúzott lakótelep parkjai és közterei megújultak, a pozitív változásoknak a lakosok is örültek. Emellett a tucatnyi többi köztér megújítása is alapvetően pozitív változásokat idézett elő. Ennek köszönhető, hogy megváltozott a pécsiek közterekhez való viszonya – értékelte a projektet Patartics.
Összességében sikeres projektnek nevezhető a Tudásközpont megépítése is. Pécsnek nagy szüksége volt egy modern könyvtárra, ugyanis korábbi intézményei el voltak szórva, és a kor kívánalmainak sem feleltek meg. A Tudásközpont pótolta ezt az űrt, megkerülhetetlen épület, „landmark” lett Pécsen, ahogy Szokolai fogalmazott.
Szintén az EKF-évnek köszönhető, hogy Pécs erősödni tudott a kulturális színtéren, sokkal ismertebb lett külföldön, mint 2010 előtt volt. Szalay rendszeres kapcsolatban van más EKF-városokkal is, valamint tíz éve Németországban él, így otthonosan mozog a nyugat-európai kulturális térben. Szerinte Pécs nevét már mindenhol ismerik, pedig korábban ez nem így volt.
Kudarcok
Habár a kulcsprojektek közül talán a legfontosabb volt, mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket a Zsolnay-negyed megújítása. Az ipari környezet igényes átalakításon esett át, valamint odaköltözött több egyetemi kar, illetve művészeti intézmény is, ám a negyed a mai napig nem tudja betölteni a neki szánt szerepet.
Ennek egyik oka, hogy a kreatív ipar nem települt meg a negyedben. Többen arra számítottak, hogy feltörekvő vállalkozások veszik birtokba az épületeket, de ez nem történt meg. A vállalkozások bevonzását szakembereknek kellett volna megtervezniük, csakhogy Pécsnek nem voltak a feladat ellátásához szükséges menedzserei.
A helyzetet tovább rontotta, hogy Pécs rövid időn belül másodszor is csődközelbe jutott 2017-ben, és a kormány csak komoly feltételekkel vállalta át az adósságot. Az egyik ilyen az volt, hogy a város nem vehet fel új kulturális munkatársakat, ameddig kincstári biztos van Pécshez rendelve. A szakembergárda így később sem érkezhetett meg.
A másik ok a negyed elszigeteltségében keresendő. Habár már a pályázat is megfogalmazta, hogy a belváros és a Zsolnay-negyed közötti városszövet problémás, szlömösödik, így szükséges az átalakítása, ez a mai napig nem történt meg. A negyed gyalogosan nehezen közelíthető meg a belvárosból, ráadásul a turisták számára kifejezetten ijesztőnek ható városrészen kell hozzá átvágni. Jelenleg egyedül a városnéző kisvasút biztosít kényelmes összeköttetést a belváros és a negyed között.
A tömegközlekedési elérhetőség sem javult az évek során. A tervezés fázisában még felmerült, hogy középtávon Pécs visszahozhatja a villamosközlekedést, így a negyed kiszolgálása is javulhat, de ezek az elképzelések örökre álmok maradtak. Ahogy Patartics összegezte a helyzetet:, „a Zsolnay-negyed nem lett több, mint egy skanzen”.
Ami örökké álom maradt
A legnagyobb hiányérzetük azonban amiatt lehet a pécsieknek, hogy a pályázat vezérfonalát jelentő kulturális decentralizáció nem valósult meg. A Pannon Filharmonikusokat kivéve egyetlen pécsi kulturális szereplő sem tudott országos szintre emelkedni. Ennek legfőbb oka, hogy a magyar politika nem volt érdekelt ennek elősegítésében.
A másik nagy veszteség a gazdasági fellendülés elmaradása volt. Az EKF-évet ugródeszkának tervezte pályázatában Pécs, amely elősegíti a kulturális ipar fejlődését, és így ki tudja húzni a várost a spirálból, ahová a rendszerváltás utáni bánya- és gyárbezárások juttatták. Már a 2008-as gazdasági válság idején sejteni lehetett, hogy ez a terv nem fog megvalósulni, ennek ellenére is szomorú látni, hogy több mint tíz évvel később csak még rosszabb gazdasági helyzetben van a város, mint korábban volt.
Sokat vártak az autópálya befejezésétől is, amely pont 2010-re készült el, ám a kihasználatlansága miatt csak fantomsztrádaként emlegetett M6-os gazdasági fellendülést nem tudott generálni. Az elvándorlás nem állt meg, új munkahelyek nem igazán létesültek. Pécs nem tudott fejlődési pályára állni, csupán folytatódott az ország fejlettebb régióitól történő leszakadása.
A pécsi EKF-év vegyes tapasztalatokat hagyott hátra. A politika túlmozgásossága és a civil kezdeményezések elnyomása miatt végül nem valósult meg az a nyugatias szellemiségű kulturális városfejlesztés, amit a pályázat írói eredetileg elképzeltek.
Tűzijáték a pécsi kulturális főváros megnyitóján, 2010. január 10-én (Fotó: Pörneczi Bálint / AFP)
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.