Kínos csend támadt, amikor a bíró az igazmondási kötelezettségére emlékeztette a tankerület vezetőjét

A Belső-Pesti Tankerület jogi képviselőjének megszólalása volt az utolsó történés a kirúgott tanárok perének első tárgyalási napján. "Nagyon alapos és hosszadalmas eljárásra lehet számítani, a perfelvételi szakasz is el fog húzódni. Lépésről lépésre, témakörről témakörre fog haladni a bíróság" - nyilatkozta a tárgyalás után Szilklai Tamás, a felperes tanárok jogi képviselője, aki eredetileg arra tippelt, hogy nyárig is eltarthat a tárgyalás, de már kételkedik benne, hogy addig lezárulhat az eljárás.

Miután a Belső-Pesti Tankerület vezetője annak ellenére is fenntartotta állítását, hogy Törökné nem dolgozott tavaly szeptember 1-én, hogy a bíró külön figyelmeztette igazmondási kötelezettségére, most a jogi képviselője már azt állítja, hogy ennek bizonyítására nincs módja.

A megnevezhetetlen vallomásában előbb azt állította, nem tudja, mit csinált aznap Törökné, hogy aztán közölje, nem dolgozott. Védője most azt mondja, hogy ezt Töröknének kéne bizonyítania, nekik lehetőségük sincs rá, hogy ezt ellenőrizzék. Végül ő maga is belezavarodott a szituba, és inkább jelezte, hogy írásban kérné a bizonyítást.

A korábban elhangzottakra reagálva a megnevezhetetlen tankerületi vezető jogi képviselője részletekbe merült, és éppen azt kezdte fejtegetni, hogy ki mikor milyen emailt kapott.

„Van-e értelme ebbe ennyire részletesen belemenni?” - kérdezte a bírónő.
„Nincs” - felelte az ügyvéd.

Kapin és Törökné a tudjukki által elmondottakra reagálva jelezték, hogy intézményvezetőik nem jóváhagyták, hanem csak tudomásul vették tiltakozásukat, melynek veszélyeire is figyelmeztettek. Vagyis abban egyetértés van a felek között, hogy az intézményvezetők nem támogatták az engedetlenkedést.

A Belső-Pesti Tankerület vezetője, akinek a nevét saját kérésére nem írhatjuk le, azzal érvelt a tárgyaláson, hogy azért nincs tudomása arról, mit csináltak engedetlenségük idején az engedetlenkedő tanárok, mert ezt "nem lehet követni". Mint mondta, 3500 pedagógus tartozik a tankerületéhez, közülük kb. kétszázan vettek részt a tiltakozásban.

Szerinte a tanárok legfontosabb feladata tanóráik megtartása, és azzal, hogy elmaradtak az óráik, a pedagógusok kényszerhelyzetbe kényszerítették bele az iskolákat. Majd arról beszélt, hogy a helyettesítések megszervezése nagy terhet rót az intézményekre, vagyis lényegében azt is elismerte, hogy volt helyettesítés. Marosi reményét fejezte ki, hogy az intézményvezetők nem jóváhagyták vagy támogatták, hanem csak tudomásul vették tanáraik engedetlenségét. Hogy az érintett intézmények rendkívüli órarendeket vezettek be, az szerinte kényszerhelyzet volt.

A Belső-Pesti Tankerület megnevezhetetlen igazgatója alperesként a tényállás ismertetésekor elismerte, hogy az iskoláktól hozzájuk is eljutott, mely napokon mely tanárok jelentették be előre engedetlenségüket. Azt is kénytelen volt elismerni, hogy ilyen bejelentési kötelezettségük a tanároknak amúgy nem volt, mivel a polgári engedetlenség nem jogi kategória, így ez nincs is szabályozva. Azt állítja, hogy a tankerülethez csak az adott napon érkeztek meg a jelzések, bár tény, hogy az intézményvezetőket erről napokkal korábban tájékoztatták az engedetlenkedők.

A megnevezhetetlen szerint - akit fényképezni se szabad - Törökné esetében szeptember 1-jén a tankerületet arról tájékoztatták, hogy kötött munkaidőben engedetlenkedik. A bíró ekkor figyelmeztette, hogy nem ezt kell cáfolnia, hanem azt a rendkívüli felmentésben rögzített tényállást bizonyítania, mely szerint Törökné nem vette fel a munkát, szemben azzal, amit a tanár most a bíróságon is állított. A megnevezhetetlen, aki nem sokkal ezelőtt még azt mondta, nem tudja, hogy Törökné benn tartózkodott-e az iskolában, erre már azt állította, hogy Törökné aznap nem dolgozott. A bíró emlékeztette rá, hogy igazmondási kötelezettsége van, de a megnevezhetetlen ennek ellenére is fenntartotta a vallomását, amire tudósítónk szerint kínos csend támadt a tárgyalóteremben.

Az országos tanársztrájk idején, az október 5-i héten a tanári karnak akkora hányada engedetlenkedett, hogy lehetetlen lett volna megszervezni a helyettesítést. Erre a hétre rendkívüli órarendet léptettek életbe, mindenkinek négy órája volt csak, az érettségizők érettségis órákon vettek részt, a többi osztályban helyettesítésekkel tartottak foglalkoztatást. Neki így nem voltak órái, akkor se lettek volna, ha éppen nem engedetlenkedik.

Minderről előzetesen tájékoztatták a szülőket és a diákokat is. Mivel könyvtáros is, azért visszament az iskolába, de a könyvtár akkor zárva volt, ezért önértékeléseket írt több kollégájával.

Kapin Lilla után a másik felperes, Törökné Pethő Erzsébet is részletesen elmondta, mikor és miként tiltakozott. Kezdésként egyből azt, hogy bár a szakszervezetek a szeptember 5-i hétre hirdettek országos sztrájkot, a Vörösmarty tanárai még augusztusban úgy határoztak, hogy az első két tanítási napon fognak tiltakozni. Azért, mert ez a két nap csütörtökre és péntekre esett, így úgy voltak vele, hogy ha azokon a napokon engedetlenkednek, a következő héten kezdődhet az érdemi tanítás.

Szeptember 1-én a tanévnyitón kellett volna részt vennie, utána három őrán bennmaradnia az iskolában. Benn is maradt, tanmenetet írt, a tanévnyitón azonban nem vett részt, helyette tiltakozó társaival reggel nyolckor a Rákóczi téren szimbolikus tanévnyitót tartottak. Az intézmény vezetőjét még augusztusban értesítették arról, hogy ki mikor fog engedetlenkedni, erről táblázatot is vezettek. Az igazgató elfogadta a döntést, és támogatta, hogy ne szeptember 5-én kezdjenek bele.

Szeptember 2-án Töröknének két órája lett volna, ezeken helyettesítették. Ezeken az órákon érdemi munka nem folyt, a diákok a tankönyveiket kapták meg.