„A népviselet 100 százalékban kihozza a nőiességet az emberből”
- A holland-magyar Mariёlle van Luijk civilben zene- és hegedűtanár, és szimpla rajongásból kezdett el magyar népviseleteket gyűjteni.
- Az utóbbi években több szekrénnyi és ládányi viseletet gyűjtött össze, kalotaszegitől kezdve sárköziig.
- Azt mondja, lenyűgözi, hogy a hollandok puritánságával szemben a magyar lányok, asszonyok mennyire díszes és tarka ruhákba öltözhettek.
- „Holland Marcsi” nevű Instagramját, ahol felveszi és bemutatja a különböző viseleteket, már több mint hétezren követik.
- Minden szabad idejében falvakba utazik magyar férjével: ahol tud, öltöztetőnőkkel találkozik, máshol, ha még talál olyat, aki ezzel foglalkozik, felújíttat vagy varrat kiegészítőket, ruhadarabokat.
Mióta érdekelnek a viseletek?
Mariёlle van Luijk.: Gyermekkorom óta. Anyukám magyar, minden évben egy hónapig magyar iskolába jártam Dunaújvárosban. Ott ismerkedtem meg a magyar kultúrával, és nagyon megfogott. Már akkoriban mondogattam, hogy Magyarországon kell élnem. Sokan mondják, hogy micsoda paradicsom Hollandia, de én nem találtam ott a helyem. Érdekes módon itt viszont megtaláltam önmagam, az önbizalmam, mondhatni, hogy az identitásomat is.
Ezek szerint a holland népi kultúra, népviseletek nem izgattak?
M.v.L.: Hollandiában már a 20. század elején polgáriasodott az öltözködés, míg Magyarországon voltak olyan falvak, ahol csak a II. világháború után kezdtek el kivetkőzni a népviseletből. De nem ez a fő oka, hogy nem fogott meg a holland viselet, egyszerűen nem is kerültem kapcsolatba vele semmilyen módon gyermekkoromban, a magyarral pedig igen. Négy éve voltam először Hollandiában egy népviseletmúzeumban, de őszintén szólva, nem sok mindenről maradtam le.
A viselet is, mint egy festmény, vagy tetszik, vagy nem. A hollandot egyszerűen nem tartom annyira szépnek, díszesnek és látványosnak, mint a legtöbb magyar népviseletet. A kálvinista puritán felfogás nagyon befolyásolta az öltözködést, nem költöttek többet rá, mint amennyit megengedhettek maguknak, és nem akartak a ruha szépségével többnek, másnak látszani, mint amilyenek. A szépség hangsúlyozása hiúságnak számított. Ez éles kontrasztban áll például a katolikus mezőkövesdi viselettel, ahol azt mondták: „Hadd korogjon, csak ragyogjon!”
Csatlakozz a Körhöz, és olvass tovább!
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!