„A fiatalokra kellene szavazni, de hol vannak itt a fiatalok? Öregek mind, nazarbajevisták” – mondja az Azattik rádió almati riportjában egy hetven év körüli választópolgár, miután alaposan áttanulmányozta a jelöltek szavazókörben kifüggesztett arcképeit és rövid bemutatkozását.
Közép-Ázsia legnagyobb államában, Kazahsztánban előrehozott parlamenti – és helyhatósági – választásokat rendeztek vasárnap, amely esemény lezárni volt hivatott az úgynevezett Nazarbajev-korszakot. A 2022. januári véres zavargások leverése után, Kaszim-Zsomart Tokajev elnök kezdeményezésére indult „reformfolyamatnak” ez volt az utolsó nagy állomása; a kazahok előzőleg már döntöttek az alkotmány módosításáról, a szenátusról, sőt megerősítették pozíciójában az államfőt is.
Tokajevet tavaly novemberben több mint 80 százalékos támogatottság mellett választották másodjára is az ország első emberévé – esélyes kihívói nem voltak, erről itt elérhető cikkemben írtam részletesen –, így folytathatta az ország modernizálására és demokratizálására vonatkozó sajátos kísérletét.
Hogy a modernizálás mit jelenthet, az a jövő zenéje, ám az várható volt, hogy egyik napról a másikra nem történik szuperdemokratikus rendszerváltás Kazahsztánban sem, különösen akkor, ha minden lépést felülről diktálnak, minden szálat kézben tartanak, és a lehetséges fejlemények összes variációját gondosan ellenőrzik.
Tény, hogy a választási rendszert átalakították, mégpedig annak érdekében, hogy több lehetőséget, jobb esélyeket kapjanak az ellenzéki erők és a független jelöltek. Ezt a célt szolgálta, hogy csökkentették a parlamentbe jutás küszöbét – 7 százalékról 5 százalékra, és hogy 2004 óta először pártokhoz nem kötődő jelöltek is indulhattak. Emellett most csak a képviselők 70 százalékát választották pártlistákról, 30 százalékuk egyéni körzetből juthatott be.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!