Hosszú hónapok súlyos harcai után az orosz erők közel járnak hozzá, hogy bekerítsék Bahmutot. Azt már korábbi cikkemben körbejártam, mivel járhat, ha a város orosz kézre kerül. Az alábbiakban arra teszek kísérletet, hogy bemutassam, miért döntött úgy Ukrajna, hogy a nagyon magas veszteségeket is felvállalva tényleg a végsőkig védi Bahmut romjait.

Bahmut, az erőd

Bahmutot az ukrán hadsereg 2014 nyarán szerezte vissza az oroszbarát szeparatistáktól, akik a 2014 tavaszi ukrán belpolitikai káoszt és a hatalomváltás nehézségeit kihasználva elfoglalták azt. Miután a 2014. őszi ilovajszki vereség után nyilvánvalóvá vált, hogy Ukrajna nem képes felszámolni a Moszkva által szított és támogatott kelet-ukrajnai szeparatizmust, a kijevi vezetés folyamatosan készült arra, hogy Oroszország előbb-utóbb újra támadást indíthat a Donbasz még ukrán kézen lévő részei ellen.

Attól kezdve, hogy Bahmut visszakerült ukrán ellenőrzés alá, a katonai vezetés lényegében azonnal belekezdett a város megerődítésébe, ugyanis arra számítottak, hogy az oroszok a közeljövőben újra támadást indíthatnak. Ennek megfelelően az ukrán katonai és polgári közigazgatás jelentős erőforrásokat fordított arra, hogy a városban és környékén megerősített védelmi állások egész sorát hozza létre. Több tucat kilométernyi lövészárok épült, megerősített fedezékekkel, előre elkészített tüzelőállásokkal, számos olyan föld alatti létesítménnyel, amelyek nemcsak katonákat, harcjárműveket is be tudtak fogadni. Az erődítési munkák során aktívan támaszkodtak a város alatti bányajáratokra, amelyekben jelentős, több hónapra elegendő készleteket halmoztak fel. Részben ezek magyarázzák, hogy a város szorongatott helyzete ellenére a védők továbbra sem fogytak ki a lőszerből.

A várost a természet- és településföldrajzi adottságok kiválóan alkalmassá tették az erődszerepre. Bahmuttól nyugatra magas dombhát helyezkedik el, míg a várostól keletre lényegében sík a terep. Így a védők tüzérsége a kelet felől támadó ellenséggel szemben élvezheti a magasabb pozícióból fakadó előnyöket. Emellett Bahmutot északról és délről is több kisebb település, afféle előváros – ilyen az egy másik írásomban említett Szoledar is – övezi, amelyeken a támadónak át kell verekednie magát ahhoz, hogy hozzákezdhessen a város ostromához.

Maga Bahmut településföldrajzilag úgy épül fel, hogy a keleti peremén dácsás, hétvégi házas övezet van, döntően földszintes házakkal. A városközpontban viszont betonból épült, többemeletes panelházak és középületek sorakoznak, amelyekből jól szemmel lehet a tartani és be is lehet lőni a peremkerületeket. Mindez igen kicsi területen helyezkedik el: Bahmut lakossága a háború előtt alig 70 ezer fő volt.

A városközpontot észak-déli irányba átszeli a Bahmutka, amelyet kiépített, magas rakpartja jelentős akadállyá tesz annak ellenére is, hogy ez egyébként ukrán léptékkel egy kifejezetten apró folyó. A Bahmutka nyugati oldalán, a városközpontban helyezkedik el az AZOM gyárkomplexum, amelynek ipari épületei és a gyár alatti pincék szintén fontos erődítésként, támpontként szolgáltak a védők számára. Éppen a Bahmutka folyó, valamint az AZOM magyarázza, hogy bár e cikk írása idején az orosz erők északról és délről is szorongatják a városközpont még ukrán kézen lévő részeit, keleti irányból továbbra sem tudták áttörni az állásokat.

Az oroszok már a spájzban vannak