Közel járunk ahhoz, hogy az ukrán erők feladják az oroszok által hónapok óta ostromlott várost, ám az agresszor olyan mértékű veszteségeket szenvedett emberben és technikában, ami növelheti a tavaszra tervezett ukrán ellentámadás sikerének esélyét.

Békét várni az Ukrajna elleni totális agresszió évfordulóján teljesen megalapozatlan, a háború sokáig velünk marad, akár a mostaninál magasabb intenzitáson. Még egy orosz katonai vereség sem hozná el a teljes lezárását.

Bár nem egyszerű pontosan megmondani, hogy ki a magyar Kárpátalján, a miniszterelnök és a kormánypropaganda állításaival szemben szó sincs arról, hogy aránytalanul sokakat kényszerítenének közülük a frontra, ahogy az sem igaz, hogy több százan estek volna el a harcokban.

A nyugati szankciók csökkentették az orosz védelmi ipar képességeit, de az importhelyettesítés, a régebbi modellek gyártásának gyorsítása, a tartalékok bevetése, a tiltások megkerülése, a meglévő rendszerek áttervezése is működik. Az oroszok összességében rugalmasan tudtak reagálni a büntetőintézkedésekre ezen a téren is.

Szoledar bevétele az első orosz hadisiker 2022 nyara óta, nem csoda, hogy annyira próbálják felnagyítani a jelentőségét. Holott akkor sem lehetne komoly áttörésre számítani, ha további véres harcok árán elesne Bahmut is.

Oroszország gazdasága a szankciók ellenére nem fog összeomlani, a modern fegyverek és a kvalifikált katonák azonban fogynak. A Nyugat már nem hagyhat fel Ukrajna támogatásával, a kombinált erőfölény így valószínűleg érvényesül majd. Elemzés.

Az ukránok nem fogják feladni, az orosz katonai képességek nem végtelenek, a veszteségek viszont hatalmasak, évekig aligha tarthat a háború, de axiómáinkat célszerű időről időre felülvizsgálni. Év eleji elemzés, első rész.

Az oroszok úgy ismerik az ukrán energetikai rendszert, mint a tenyerüket, pontosan tudják, hogy hova kell lőniük. A helyzet a következő hetekben várhatóan rosszabbodni fog, de az a dilemma hamis, amely szerint az ukránoknak csak két lehetőségük van: vagy megfagynak, vagy megadják magukat.

Annak ellenére, hogy Ukrajna elszántsága és ellenállóképessége nemcsak Moszkvát, a Nyugatot is meglepte, korai volna még ukrán győzelmet hirdetni. Nyilvánvaló, hogy Oroszország hosszú háborúra készül.

A háború köde jelentette korlátokkal fontos tisztában lenni. Kritikus helyzetekben nemcsak a most higgadtan helytálló politikai döntéshozóknak van felelősségük, hanem a nyilvánosságot alakító újságíróknak és szakértőknek is.

Nem valószínű, hogy az armageddon-forgatókönyvhöz nyúlnának a Dnyeper jobb partját elhagyó oroszok. Könnyen lehet, hogy nem a „kivonulás” narratíva a csel, hogy csapdába csalják az ukránokat, hanem éppen ellenkezőleg: a „csapda” narratívát használja arra a hadvezetés, hogy időt nyerjen a kivonuláshoz.

Első lépésben egy fegyverszünet lehetne reális, de most még az is kizárólag Moszkva érdekeit szolgálná: az oroszok megerősíthetnék pozícióikat a frontvonalakon és a megszállt területeken. Arra, hogy a harcok tartósan abbamaradjanak, éppúgy nem lehetne számítani, mint a politikai rendezés esélyeinek növekedésére.

A belorusz hadsereg szinte biztosan nem fog benyomulni Ukrajnába, új front aligha nyílik, ám az oroszok ugyanúgy használni fogják a szomszédos ország légterét, területét és infrastruktúráját, ahogy a harcok első hónapjaiban, sőt: a légi-, rakéta- és dróntámadások intenzívebbé válhatnak észak felől.

Az orosz vezetés elszánta magát, hogy teljes mértékben „beleáll” a háborúba, és olyan eszkalációs lépéseket is megtesz, amelyektől korábban ódzkodott, tömegpusztító fegyverekhez viszont egyelőre nem nyúl. Moszkva precíziós eszközei még nem fogytak el, ám az ukrán légvédelem is egyre hatékonyabb.

Szó sincs róla, hogy a négy ukrajnai megye orosz annexiója után elvesztett volna a politikai megoldás lehetősége. A fegyverszünettől a putyini/posztputyini Oroszországgal való stratégiai kiegyezésig számos más kimenete felmerül, ehhez továbbra is fenn kell tartani Ukrajna támogatását.