Ma már közhelyszámba megy, hogy az oroszoknak volt idejük felkészülni az offenzívára, de vannak más okok is. A nyugati kiképzés önmagában nem csodafegyver, az ukrán hadsereg csak korlátozottan képes összfegyvernemi műveletekre. Ezenfelül súlyos logisztikai problémákkal is küszködik.

Furcsa lenne, ha a nagyszabású ellentámadás alkalmából váltak volna ostobává hirtelen. A műveletek első szakasza utáni stratégiaváltás, az azóta megfigyelhető konzisztencia és a fokozódó eszkaláció mutatja: az ukrán vezetés hisz a sikerben, az orosz vonalak áttörésében.

A június elején indult ukrán ellentámadásról egyre több értékelés jelenik meg, amelyek csalódást keltőnek írják le az eddigi eredményeket. Ezzel kapcsolatban azonban érdemes áttekinteni, hogy valójában mit tudunk, és mit nem.

A puccs véget vetett a Wagner csoport és a Wagner-modell működésének abban a formában, ahogyan eddig ismertük, de már nem az a kérdés, hogy mi lesz Jevgenyij Prigozsinnal és serege maradványaival, hanem az, hogy mi fogja betölteni a helyüket az érdekeit érvényesíteni igyekvő orosz állam eszköztárában.

A Newsroom legújabb adásában Rácz Andrással és Király Andrással próbáljuk értelmezni, hogy mi is történt a hétvégén Oroszországban. Mi vezethette Prigozsint arra, hogy orosz városokat foglaljon el, mi lehet a Wagner és Prigozsin sorsa a talán puccsnak indult zendülés után, hogy jött ki Putyin a helyzetből? És szó lesz arról is, hogyan halad az ukrán ellenoffenzíva.

Az ukrán hadsereg létszámban, morálban, felkészültségben, felszerelésben és fegyverzetben is fölényt élvez a megszálló orosz erőkkel szemben, mindezt azonban hiba lenne a siker automatikus garanciájának tekinteni.

A reguláris szárazföldi haderő kivérzett a háború első 15 hónapjában, óriásiak a veszteségek élőerőben és technikában, manőverező védekezésről szinte szó sem lehet. Ám a légierő és a flotta szinte teljesen ép, rakéták és robotrepülőgépek vannak bőven, kettős orosz stratégia várható a küszöbön álló ukrán ellentámadással szemben.

A 2014 óta orosz ellenőrzés alatt álló Donbaszt aligha próbálhatják elsőként visszaszerezni az ukránok, a Krímet annyira sem, a Zaporizzsja megyében futó melitopoli vasút jelentősége viszont hatalmas. Az oroszok is tudják ezt, és készülnek a támadásra.

Kisebbfajta csoda kellene ahhoz, hogy Ukrajna meg tudja őrizni az ellenőrzést a város felett, a legfontosabb célokat azonban így is elérték, a front összeomlása egyáltalán nem várható.

Közel járunk ahhoz, hogy az ukrán erők feladják az oroszok által hónapok óta ostromlott várost, ám az agresszor olyan mértékű veszteségeket szenvedett emberben és technikában, ami növelheti a tavaszra tervezett ukrán ellentámadás sikerének esélyét.

Békét várni az Ukrajna elleni totális agresszió évfordulóján teljesen megalapozatlan, a háború sokáig velünk marad, akár a mostaninál magasabb intenzitáson. Még egy orosz katonai vereség sem hozná el a teljes lezárását.

Bár nem egyszerű pontosan megmondani, hogy ki a magyar Kárpátalján, a miniszterelnök és a kormánypropaganda állításaival szemben szó sincs arról, hogy aránytalanul sokakat kényszerítenének közülük a frontra, ahogy az sem igaz, hogy több százan estek volna el a harcokban.

A nyugati szankciók csökkentették az orosz védelmi ipar képességeit, de az importhelyettesítés, a régebbi modellek gyártásának gyorsítása, a tartalékok bevetése, a tiltások megkerülése, a meglévő rendszerek áttervezése is működik. Az oroszok összességében rugalmasan tudtak reagálni a büntetőintézkedésekre ezen a téren is.

Szoledar bevétele az első orosz hadisiker 2022 nyara óta, nem csoda, hogy annyira próbálják felnagyítani a jelentőségét. Holott akkor sem lehetne komoly áttörésre számítani, ha további véres harcok árán elesne Bahmut is.

Oroszország gazdasága a szankciók ellenére nem fog összeomlani, a modern fegyverek és a kvalifikált katonák azonban fogynak. A Nyugat már nem hagyhat fel Ukrajna támogatásával, a kombinált erőfölény így valószínűleg érvényesül majd. Elemzés.