A 2023-as ukrán ellentámadás kudarcát követően mind Nyugaton, mind a hazai közbeszédben felerősödtek azok a vélemények, hogy bármiféle ukrán győzelem esélytelen, így Kijevnek minél hamarabb le kellene ülnie tárgyalni Moszkvával a fegyverszünetről, akár területi veszteségek árán is. Azt, hogy Ukrajnának nincs esélye a győzelemre, már nem csak orosz propagandistáktól, illetve a magyar kormánypártnak a moszkvai narratívát hűen közvetítő szócsöveitől lehet hallani, ezek az álláspontok szakmai csatornákon is megjelentek, itthon és külföldön egyaránt. Veterán hazai biztonságpolitikai szakértő is azon a véleményen van, hogy az idő Putyinnak dolgozik, és a Foreign Policy című, tekintélyes külpolitikai lapban is jelent meg cikk, amely fenntarthatatlannak véli Ukrajna nyugati támogatását.

A nyugati támogatás fenntarthatósága és annak részletei egy későbbi, külön cikk tárgyai lesznek. Ebben az írásban azt próbálom bemutatni, hogy a nyugati közbeszéd változásai milyen viszonyban vannak a háború alakulásával. Elsőre furcsának hathat, de valójában nemcsak arról van szó, hogy a nyugati narratívák passzívan követnék a frontokon történt változásokat. A helyzet ennél jóval komplexebb, ugyanis a nyugati támogatások biztosítása – vagy elmaradása – révén a közbeszéd is hat a háború alakulására.

Némi leegyszerűsítéssel úgy is lehet fogalmazni, hogy ha domináns nyugati véleményformálók úgy gondolják, Ukrajnának van esélye a sikerre, akkor Kijev több fegyvert, lőszert és felszerelést kap. Ha esélytelennek ítélik az ukrán sikert, emiatt a katonai támogatások mértéke is csökkenhet – és csökken is. Ebből az is következik, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy a nyugati közbeszédben milyen vélemények dominálják az ukrajnai háborúval kapcsolatos felfogást.

Elemzői túlzások