Az ukrán ellentámadásról szóló cikksorozatom harmadik részében (első rész itt, második itt) az ukrán haderő állapotát igyekszem bemutatni az elérhető nyilvános információk alapján. Súlyos módszertani nehézséget jelent, hogy a tavaly februári eszkaláció óta Ukrajnában hadiállapot van, ami nagyon komolyan korlátozza a fegyveres erőkre vonatkozó adatok hozzáférhetőségét, limitálja a médiaszabadságot, emellett tág teret enged az ellenséget megtéveszteni szándékozó információs műveleteknek. Összességében tehát a „háború köde” kifejezetten sűrűn gomolyog az ukrán haderő felett.

Kilenc év harci tapasztalat

Az mindenesetre biztos, hogy ez az ukrán hadsereg több mint kilenc éve harcol az Oroszországi Föderáció reguláris és irreguláris fegyveres erői ellen. Az utóbbi évszázadban, tehát az orosz–török háborúk sorozatának 1921-es lezárása óta az afganisztáni mudzsahedeket nem számítva egyetlen másik hadsereg sem vívott ilyen hosszú háborút Moszkvával. Ez olyan tapasztalatot jelent Ukrajna számára, amellyel egyetlen más állam hadereje sem rendelkezik. Másképp fogalmazva, jelenleg az ukránok tudják a legpontosabban, hogyan kell Oroszország ellen harcolni.

Ez a tapasztalat egyáltalán nem csak az ukrán hadsereg mostani állományára terjed ki. A háború kezdetén, 2014-ben az ukrán haderő annyira rossz állapotban volt, hogy bár addigra majdnem teljesen kivezették a sorkatonaság intézményét, mégis hat hullámban kellett sorozást végrehajtani, hogy legyen elegendő bevethető katona az orosz agresszióval szemben. Ez összességében azt eredményezte, hogy több százezer ukrán férfi tett szert valamiféle harci tapasztalatra. Jelentős részben belőlük kerülnek ki a 2022. februári eszkaláció után mozgósított katonák, illetve az ország védelmére önként jelentkezők, bár a pontos létszámok természetesen titkosak.

Személyi állomány