Egyre idősebb emberek válnak hajléktalanná, majdnem minden második 60 fölötti beteg, munkaképtelen
2022 április 20., 16:04
A hajléktalanok több mint fele alig 30 000 forintból tengődik havonta, ötödük rendszeresen éhezik
- Az iszonyatos áremelkedés miatt a hajléktalan emberek és az ellátásukat végző szolgálatok is kétségbeejtő helyzetbe kerültek.
- Előbbiek jövedelme egyre csökken, és sokan éheznek, utóbbiak közül pedig egyre több sodródik a megszűnés szélére - idén ez a fő tanulsága a Menhely Alapítvány Február Harmadika Munkacsoportja által írt jelentésnek.
25. éve minden február 3-án végzik el a kérdőíves felmérést hajléktalan válaszadók körében. Az eredményeket Győri Péter, az alapítvány elnöke és Gurály Zoltán, az alapítvány módszertani vezetője mutatta be.
Tavaly az derült ki, hogy egyre idősebb emberek válnak hajléktalanná, és majdnem minden második 60 fölötti beteg, munkaképtelen. 2021-ben pedig az volt a felmérés fő megállapítása, hogy a koronavírus-járvány a hajléktalanoknak kevésbé egészségügyi, sokkal inkább egzisztenciális katasztrófát hozott. Elöljáróban fontos tudni, hogy ez továbbra sem hajléktalanszámlálás, önkéntes alapon töltik ki a szállókon és utcákon megkérdezettek.
Elszálló árak, csökkenő jövedelem
A kérdések fő fókuszában most az állt, hogy hogyan hatott az élelmiszerek és más, alapvető fogyasztási cikkek 2022 második felében kezdődő árrobbanása a hajléktalan emberek mindennapjaira, életminőségére. Az általuk gyakran vásárolt élelmiszerek - kenyér, zsír, sajt, tojás, szalonna stb. - ára mind két-háromszorosára ugrott tavaly február óta, miközben a jövedelmüket illetően egészen megrázó a helyzet.
A válaszadók 57 százaléka, a 60 év alattiaknak pedig kétharmada 0 és 30 000 forint közötti összegből tengődött 2023 januárjában, és az elmúlt évekhez képest nőtt azoknak a száma, akik a legalsó jövedelmi kategóriába esnek. Még a dolgozó hajléktalanok is rendkívül alacsony jövedelemből kénytelenek megélni. A rendszeres munkát végzők kb. 30 százaléka keres legalább havi 100 000 forintot, kb. 25 százalékuk 60-100 000 forint közötti összeget, míg közel 35 százalékuk esik a legalsó kategóriába - az alkalmi munkát végzők között ez viszont 60 százalék. Az önkormányzati segélyből és a kéregetésből élők körében az arányuk 80 százalék fölött van, azok között pedig, akik gyűjtögetésből-kukázásból vagy mások segítségéből élnek, a 95 százalékot közelíti azok aránya, akik kevesebb mint 30 000 forintból élnek havonta.
A fix öregségi nyugdíjra jogosultak vannak relatíve „jobb” helyzetben, több mint felük 30-100 000 forint körüli bevételhez jut. A legalacsonyabb jövedelműek nagy többsége nem vagy csak részben munkaképes, 65 százalékuk beteg, idős és/vagy fogyatékkal él. A 30 000 forint alig több, mint az öregségi nyugdíjminimum: ez 28 600 forint, és 2008 óta nem igazították az inflációhoz.
A jogszabály szerint eddig, ha valakinek tartozása volt, a bankszámlájáról akkora összeg volt letiltható, hogy mindössze ennyi pénz maradjon a számláján, ezt végül 2023 elején megemelték 60 000 forintra. A felmérés szerint minden harmadik embernek van valamilyen tartozása vagy letiltása, utóbbi viszont a munkavállalást is megnehezíti. A 30-39 éves korosztályba tartozók, illetve a havi 30-100 000 forintos jövedelemmel rendelkezők 40 százalékára igaz, hogy tartozása van. Gurály Zoltán elmondta: lesz, aki élete végéig hurcolja majd a tartozását, és más országokhoz hasonlóan be kellene vezetni, hogy bizonyos jövedelmi szint alatt legyen egy meghatározott időtartama a visszafizetési kötelezettségeknek.
Az éhezők száma is nő
Győri Péter szerint tarthatatlan a helyzet, különösen annak fényében, hogy a KSH adatai szerint 2015 és 2021 között az egy főre jutó nettó jövedelmek átlagának 30 százalékáról a 15 százalékára csökkent az öregségi nyugdíjminimum összege - magyarán az éhenhaláshoz sem elég, nemhogy a méltó élethez. Ennek fényében talán nem meglepő, hogy egyre több hajléktalannak nincs elég pénze élelemre, minden ötödik válaszolta azt, hogy előfordul, hogy éhezik. Az éhezés elsősorban az utcán élőket (34 százalék) és a 30-39 éves korcsoportot (33 százalék) érinti.
A válaszokból az derül ki, hogy a hajléktalanok többsége a segítő szervezetek révén jut meleg ételhez: 61 százalékuk igénybe veszi ezt. Az éjjeli menedékhelyre behúzódók 80 százaléka kap így meleg ételt napi egy vagy heti több alkalommal. Az utóbbi hónapokban kiderült, hogy sokan csak az ennivaló miatt mennek be a nappali melegedőbe vagy az éjjeli menedékhelyre. De még az utcán élők 44 százaléka is igénybe veszi a szolgálatok által nyújtott melegételt.
Gurály Zoltán egyébként elmondta, hogy az étkeztetés, ami napi 4000 adagot biztosít, uniós forrásból zajlik, de mivel ezek pályázati programok, időről időre szünetelnek adminisztratív okok miatt, ahogy most áprilistól is. A kieső időszakokban viszont nem tudni, mi lesz, hiszen az ellátó intézmények és szolgálatok is a megszűnés szélére kerültek a magas rezsiárak miatt. Arra is kíváncsi volt a munkacsoport, hogy mihez kezdenének a hajléktalanok, ha megszűnnének azok a szolgálatok vagy intézmények, amelyekkel most kapcsolatban vannak, de a többségük nem tudta, sőt 16 százalékuk ennek a lehetőségét sem tudta elképzelni.
A lakás nélkül élők félelmeire és jövőt illető reményeire is rákérdeztek. Jelenleg a legtöbben, összesen 52 százalékuk az éhezéstől fél, illetve attól, hogy nem jutnak hozzá a szükséges gyógyszerekhez, és kevesebb segítséget kapnak majd. A gyógyszerekre egyébként van támogatási program, amivel azokat csökkentett áron lehet beszerezni, de ezek is pályázatokból működnek, és ez sem elég mindenkire.
Az viszont évek óta nem változik, hogy mennyien gondolják úgy, nem lesznek életük végéig hajléktalanok - 44 százalékuk. Ugyanakkor közülük majdnem a negyedük véli úgy, hogy ha így is lesz, önálló lakásuk már sohasem lesz. Azonban minél régebben hajléktalan valaki és minél idősebb, annál kevésbé hisz a helyzete javulásában: a 60 évesnél idősebbek 50-57 százaléka gondolja úgy, hogy élete végéig hajléktalan marad.
Győri és Gurály is többször visszatért arra, hogy az intézmények is krízisben vannak, jelentős részük a fennmaradásért küzd az infláció és a hét-tizenháromszoros energiaárak miatt. Van, ahol egyelőre csak a szolgáltatások körét szűkítették, de az sem kizárt, hogy lesz, ami bezár. Tehát nemcsak az a helyzet, hogy a hajléktalanok lehetőségei a legelemibb emberi szükségletek kielégítésére szűkültek, hanem eközben a segítségnyújtás is leginkább ezekre tud csak koncentrálni. Szűkült a hajléktalan helyzetből való kilépés perspektívája is, egyre több köztük a munkaképtelen, beteg, idős, és ugyan folyik szociális munka, és vannak reintegrációs programok is, az látszik, hogy a segítő szolgálatokat nem elsősorban ezek miatt keresik most a lakás nélküliek. Az állam részéről továbbra sincs semmilyen központi beruházás, ami az intézményeket segítené, akár energiahatékonysági pályázattal, de 35 éve nem épült új szálló sem.
Győri Péter azzal zárta, hogy „a magyar kormány elsődleges feladata lenne, hogy Magyarországon ne haljanak éhen emberek”, ezzel szemben még életbenmaradási minimum sincs. Ráadásul ez nemcsak a hajléktalanokat érinti, hiszen szegények tízezrei mozognak annak a peremén, hogy hajléktalanná válhatnak. Ennek ellenére sincsenek célzott lépések, nem foglalkozik az állam fókuszáltan a problémával, legfeljebb egyszeri segélyekkel. „Elég különös ez egy európai országban” - fogalmazott a Menhely elnöke.
A kérdőívet idén 64 településen összesen 7268-an töltötték ki az ott működő hajléktalanellátó szervezetek segítségével, a válaszadók közel kétharmada vidéki városokban, a többiek Budapesten voltak. Ennek alapján 2023. február 3-án minimum 1530-an aludtak közterületen, de természetesen a valóságban ennél sokkal több emberre igaz ez, több mint tízezren alszanak rendszeresen szállókon vagy az utcán.