A hajléktalanoknak kevésbé egészségügyi, sokkal inkább egzisztenciális katasztrófát hozott a járvány
2021 április 12., 06:04
Egyre idősebb emberek válnak hajléktalanná, majdnem minden második 60 fölötti beteg, munkaképtelen
Idén február 3-án 24. alkalommal végezte el a Menhely Alapítvány Február Harmadika Munkacsoportja azt az országos kérdőíves adatfelvételt, amivel évente próbálnak átfogó képet kapni a hajléktalanná vált emberek életkörülményeiről és azok aktuális változásairól, hogy fejleszthessék az ellátást.
Ez a felmérés nem hajléktalanszámlálás, így azt továbbra sem lehet tudni, hányan kénytelenek hajléktalanként az országban, pedig egy évtizede létezik egy KENYSZI nevű állami intézmény, ami milliárdokból működik, de a Menhely Alapítvány nem tudott még adatot szerezni tőlük – mondta el Győri Péter, az alapítvány kuratóriumi elnöke.
Tavaly az derült ki, hogy a hajléktalanoknak kevésbé egészségügyi, sokkal inkább egzisztenciális katasztrófát hozott a járvány.
Idén 6994 ember (kb. minden második megkérdezett) válaszolt önként, értékelhetően a kérdésekre, részben az utcán, részben a szállókon.
Az derült ki, hogy egyre idősebbek válnak hajléktalanná, közel háromnegyedük 50 fölötti, ők huszonévesek voltak a rendszerváltás idején, de tízből négy hajléktalan már 60 is elmúlt. Majdnem minden második hajléktalan idős, beteg, munkaképtelen, de a középkorúak között is nagyon sok a megváltozott munkaképességű, pszichiátriai beteg vagy függő.
A hajléktalanok között egyre több a nagyon alacsony iskolai végzettségű, minden második ember legfeljebb nyolc osztályt végzett, és minél fiatalabb valaki, annál kevésbé iskolázott. A válaszadók százalékos megoszlása:
link
Forrás
Magas a hajléktalanok körében a magukat romának vallók aránya is.
Az elmúlt három évet több drámai esemény határozta meg: 2019-ben szigorították a Büntető Törvénykönyvet, 2020-ban jöt a koronavírus-korlátozás és a külföldiek beutazási tilalma, tavaly tombolt a járvány második és harmadik hulláma, idén pedig a negyedik, és – az adatfelvétel után – jött az orosz-ukrán háború.
Az elmúlt két évben érezhetően csökkent a hajléktalanellátó intézmények igénybevétele, a három évvel ezelőtti szint 80 százalékán, időszakosan változva 80-90 százalékos kihasználtsággal üzemelnek. Arra a kérdésre, hogy hol vannak a hajléktalanok, a büntetőintézkedések hatása mellett három fontosabb tényezőt vizsgálva próbáltak válaszolni.
1. A járvány és az intézkedések
2020 elején jött a karantén, óvintézkedésből szűkítették a férőhelyek számát, így sokan kényszerűen kinn maradtak, mások pedig a járványtól tartva önként maradtak távol a szállásokról, de ezzel együtt nem nőtt az utcán élők száma.
Budapesten nem volt jellemző, de vidéken, középvárosokban rendre megbüntettek közterületeken a kijárási tilalmat megszegő hajléktalanokat. 200-300 ezer forintos bírságokat kaptak, ezeket méltányosságból 20-30 ezerre le tudták alkudni, de arról, hogy jogvédők felkarolták-e az ügyet, nem tudnak.
Idén februárig a válaszadók közül minden ötödik ember volt az elmúlt két év alatt covidos, bár az intézményeket használók sokkal tájékozottabbak, a közterületen alvók jóval gyakrabban nem is tudják, hogy voltak-e betegek a vírustól. Az idősebb betegek nagyobb arányban kerültek kórházba. A koronavírus miatt elhunyt hajléktalanok száma, aránya nem ismert.
A hajléktalanellátásban részt vevők nagyobb arányban kaptak oltást az átlagnál, többségük kettő vagy három oltást is kapott, az idősebbek többsége túlvan a harmadikon. A közterületeken alvók körében (és részben az általuk használt ingyenes éjjeli menedékhelyeken) viszont az átoltottság nem kielégítő.
Ezzel kapcsolatban megkérdeztük, hogy kb. mit lehet tudni, azt mondták, nemcsak az oltás segített, hanem a szigorú megelőző intézkedések is. A kutatás nem mutatta ki, hogy az ellátáson kívül élők nagyobb arányban haltak-e meg a koronavírustól. Gurály Zoltán módszertani vezető azt mondta, óriási a fluktuáció, az egyes adatfelvételek között a megkérdezettek több mint a fele lecserélődik. Az alapítvány működtet egy idősotthont, ott 50 ember aludt bent, abból 6 halt meg koronavírus-fertőzöttként, de mivel évek óta radikálisan idősödnek a hajléktalanok, sajnos egyre gyakoribb, hogy valaki meghal.
2. Munkaerőpiaci tendenciák
Az országban 2019 végéig krónikus munkaerőhiány volt, így a munkaképes hajléktalanok munkaerőpiaci pozíciója jelentősen javult, de a világjárvány miatt a foglalkoztatás bezuhant, vendégmunkások tömegei mentek haza. 2020 és 2021 elején is lezuhant a foglalkoztatottság, de nyárra visszaállt. Azt tapasztalták, hogy a munkaképes ex-hajléktalanok megőrzik a jobb munkaerőpiaci pozíciójukat.
3. Lakáspiaci tendenciák, a lakhatási lehetőségek változása
2018-2019 óta sok munkáltató már szálláslehetőséget is adott a munkaképes ex-hajléktalanoknak. A vendégmunkások eltávozásával megürültek a szálláshelyeik, 2020 elejétől kiürültek az olcsó Airbnb-szállások is, illetve csökkentek a magánpiaci lakbérek is a lakásszektor legolcsóbb szegmensében. 2021 elejétől segített a széleskörű kilakoltatási moratórium és lakbérmoratórium, de hogy ezzel mi lesz, az jó kérdés, mert a bent tartózkodók sokszor nem fizettek.
Hol vannak a hajléktalanok?
Egy részük – elsősorban a munkaképesek – nem a közterületeken vagy az intézményes ellátóhelyeken alszik, ezért a kérdés időpontjában nem is érték el őket.
A fizetős hajléktalanszállókon lakók 80 százaléka az elmúlt egy évben folyamatosan ugyanitt, illetve ugyanilyen intézményben lakott. Egy éven belül viszonylag kevesen kerültek be ilyen szállóra az ingyenes éjjeli menedékhelyekről. Ez egy beragadt helyzetet mutat, úgy látszik, bekerülni és kikerülni sem könnyű.
A közterületen élők kétharmada valahol máshol is lakott, egyharmaduk lakott folyamatosan az utcán. Egynegyedük időnként valamilyen hajléktalanellátó intézményben töltötte az éjszakáit. A közterületen kérdezettek 41 százaléka tavaly olykor valamilyen piaci-informális lakhatási formában lakott, ezen belül 25 százalékuk (pénzért vagy szívességből) lakásban is lakott.
Nagy állami vállalatoktól kezdve, mint a MÁV vagy a Volán, kis magáncégekig viszonylag sok olyan piaci szereplő jelent meg, ami olcsó munka mellett egyfajta olcsó szállást is biztosít ex-hajléktalanoknak is (például azoknak, akik nem akarnak szociális munkással találkozni). Az internetes vásárlások radikálisan nőttek a pandémia alatt, ehhez óriási raktárak és csomagolóüzemek kellettek, ide tömegével vették fel a szakképzetlen munkaerőt. Az ilyen munkákhoz kapcsolódóan felkínált szállások „munkásszállások”, nem ritkán „tömegszállások” vagy akár „családi munkásszállások” szoktak lenni.
Ez egy új helyzet, egyfajta verseny alakult ki, ami kihívást jelent az intézményesen működő hajléktalanellátóknak, ahol jelentős a nem kihasználtság, a három évvel ezelőtti állapot 80 százalékán vannak. Kb. 11 ezer férőhely van a szállásokon, és bár a 80 százalékos kihasználtság is leterhelő, finanszírozásban problémát jelent. Részben azért aggódnak amiatt, hogy a közterületen kevesebb a hajléktalan, mert azt sejtik, hogy olyan helyre mentek, ahol nem találják meg őket, vagy ahogy az utcai szolgálatok szokták mondani, „stratégiát váltottak”, állandó mozgásban vannak, így sokkal nehezebb tartani velük a kapcsolatot.
Miben kellene változtatni leginkább a hajléktalanszállásokon?
A legfontosabb a válaszadók szerint, hogy maradhassanak minél tovább a szálláshelyen. A kétharmaduk nagyobb rendet akar, például az alkoholbevitelt elsöprő többséggel utasítják el. Nyugodt, békés, tisztább, kevésbé zsúfolt szállást, hosszútávú, kiszámítható lakhatási körülményeket akarnak, ami összefügg azzal, hogy idősebb, betegebb hajléktalanok vannak, a többségük nem látja, hogy munkával vagy bármi mással érdemben változtatni tudna helyzetén. Aki tudott, azok kimentek az intézményes ellátásból.
Győri Péter elmondta, hogy a permanens krízisre szerveződött hajléktalanellátó rendszer a járvány és a háború okozta vészhelyzetben felkészülten, hivatástudattal, innovatívan és önzetlen erőbedobással állt helyt. Szerinte a háború nagy tapasztalatot hozott a társadalomnak az otthontalanság hirtelen, tömeges megjelenésével, és a lakosság döntően szolidárisan reagált. A kérdés az, hogy ez hoz-e fordulatot az egzisztenciális krízishelyzetben.
A gazdasági válság miatt nő a hajléktalanság, de ez azért sem látszik még, mert régóta mérik, mennyi idő telik el a lakásvesztés és a hajléktalanná válás között. Ez évekbe telik, a hajléktalanná váló még jó ideig el tud menni ide-oda, rokonokhoz, barátokhoz, mielőtt ezek a lehetőségek is megszűnnek. A munkacsoport azt tippeli, hogy most az lehet a változás, hogy talán vannak egyéb lehetőségek is, például kiüresedett munkásszállás vagy hasonlók.
Az elmúlt két évben a tartós bentlakásos intézményekre nőttek a váróhelyek, mert felvételi tilalom, kapacitási stop van. Győri szerint eközben a munkaképes hajléktalanok száma, aránya radikálisan csökken, ezek az emberek valahol az elmúlt 2 évben az ellátáson kívül találtak helyet a legkülönbözőbb szálláshelyeken, tehát nem válnak tömegesen hajléktalanná aktív korú munkaképes emberek Magyarországon.
Megkérdeztük, hogy a háborúnak milyen hatása lehet a hajléktalanságra, mire Győri azt mondta, az elmúlt két év után nem merne jósolni, de elképzelhető, hogy megint elkezdenek kiszorulni bizonyos szálláshelyekről a magyarországi ex-hajléktalanok, mert mások, például vendégmunkát vállalók elfoglalják a helyeket, és az árak is nőnek. De lehet, hogy úgy alakul a munkaerőpiac, hogy meg tudják tartani a jobb pozíciójukat. Egyelőre nem látni a háború negatív hatását a hajléktalanságot illetően.
A február 3-i adatfelvétel hangsúlyozottan nem a hajléktalanok számát mérte, de az biztos, hogy aznap legalább 1649 ember aludt fedél nélkül az országban, és ez alapján meg a szállások forgalmi adatai alapján úgy becsülik, hogy 2022 elején valamivel több mint 10 ezer ember lehetett hajléktalan (aludt hajléktalanszálláson vagy közterületen).
Hogy mennyivel csökkent a hajléktalanok száma, nem tudják, csak azt látják, hogy a szállásnyújtó férőhelyek kihasználtsága csökkent, és az utcán élőkkel is kevésbé találkoznak.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.