A régi jó Facebookból nem maradt semmi

2009-ben elmentem nyaralni a haverokkal, lefényképeztem az érdekesebb eseményeket, majd a kész képeket albumba rendezve feltöltöttem Facebookra, és még szellemesnek szánt szövegeket is írtam mellé. Ki csinál ma ilyet? Én biztosan nem, és ahogy a néhány száz Facebook-ismerősöm egyre ritkuló megosztásait elnézem, más sem. A 10-15 évvel ezelőtti közösségimédia-aranykor olyan távoli, hogy visszatekintve bájosan naivnak tűnik a korszak, amikor emberek fényképeket töltöttek fel a mindennapjaikról, az ismerőseik lájkolgattak és kommenteltek, és olyan figyelmesek voltak egymással, hogy boldog születésnapot is kívántak a Facebook-falon.

Sok magyarázat van arra, hogy ez az aranykor miért múlt el. A Facebook egyszerűen kiment a divatból. A fiatalok nem akarnak ott lógni, még a digitális térben sem, ahol a szüleik. Megváltoztak az internetezési szokások. A számtalan adatgyűjtő-botrány nem tett jót a cégnek. A Facebook egyre több pénzt próbált kifacsarni a hirdetőkből a felhasználói továbbértékesítésével, ami tönkretette a facebookozást mint élményt. És jöttek új, ügyesebb, még kíméletlenebb vállalkozások, amik a gyorsan változó internetet jobban megértve elszipkázták a felhasználókat.

Igen, ez a cikk elsősorban a TikTokról szól, de teljességgel figyelmen kívül hagyja a Kínai Kommunista Párt adathalász-alkalmazásának geopolitikai jelentőségét. Nem itt fogjuk eldönteni, hogy a két értelmesen védhető álláspont közül (1. Betiltani. 2. A nyugati techcégekkel együtt megrendszabályozni) melyikre illene helyezkednie a világ demokratikus részének. Most csak a TikTok médiatörténeti jelentőségével foglalkozunk.

Ahogy arra már mások is rámutattak, a TikTok nem közösségi média. Azon lehet vitatkozni, hogy inkább egy televíziós csatorna vagy egy kábelszolgáltató, de semmiképpen sem közösségi média.