„Nemhogy nem bánok semmit, de büszke vagyok rá” - a 25 év börtönnel fenyegetett orosz ellenzéki az utolsó szó jogán

Vlagyimir Kara-Murza orosz ellenzékit hazaárulással vádolják. Az ügyészség szerint álhíreket terjesztett a hadseregről, 25 év börtönt kértek rá. Az utolsó szó jogán az alábbiakat mondta el hétfőn - a tárgyalás nem volt nyilvános, a szöveget az ügyvédje juttatta el a nyilvánossághoz, a Washington Post pedig teljes terjedelemben közölte.

„Miután eltöltöttem két évtizedet az orosz politikában, miután annyi mindent láttam és tapasztaltam, biztos voltam benne, hogy már semmi sem tud meglepni. Be kell ismernem, hogy tévedtem. Meglepett, hogy a tárgyalásom, a maga titkosságával és a jogi normák megsértésével felülmúlja még a szovjet ellenzékiek tárgyalásait is a hatvanas-hetvenes évekből. És akkor még nem is beszéltünk az ítélet súlyosságáról, amit a vád kér, vagy arról, hogy az állam ellenségének neveznek. Ebből a szempontból jóval túlmentünk a hetvenes éveken - egészen vissza a harmincas évekig. Történészként számomra ez alkalom a visszatekintésre.

A vallomásom egy pontján a bíró emlékeztetett, hogy a megbánás enyhítő körülmény. Nem sok vidám dolog van a helyzetemben, de nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak. A bűnözőnek meg kell bánnia, amit tett. Én a politikai nézeteimért vagyok börtönben. Azért, mert felszólaltam a ukrajnai háború ellen. Mert éveken át harcoltam Vlagyimir Putyin diktatúrája ellen. Mert azt akartam, hogy személyes szankciókat vessenek ki a Magnyickij-törvény alapján az emberi jogok megsértői ellen.

Ebből nemhogy nem bánok semmit, de büszke vagyok rá. Büszke vagyok arra, hogy Borisz Nyemcov vezetett be a politikába. Remélem, hogy nem kell szégyellnie engem. Vállalok minden szót, amit elmondtam, és amivel vádol engem a bíróság. Egy dologért hibáztatom magam: hogy a politikai tevékenységem évei alatt nem tudtam meggyőzni elég honfitársamat és elég politikust a demokratikus világban arról, mekkora veszélyt jelent a jelenlegi Kreml-vezetés Oroszországra és a világra. Ma már nyilvánvaló ez mindenkinek, de ennek szörnyű ára van - a háború.

Az utolsó szó jogán a vádlottak általában a felmentésüket kérik. Egy olyan ember számára, aki nem követett el bűncselekményt, a felmentés lenne az egyetlen igazságos ítélet. De nem kérek semmit ettől a bíróságtól. Tudom, mi az ítélet. Tudtam már egy éve is, amikor a visszapillantó tükörben megláttam az autóm után futó feketeruhás és fekete maszkos embereket. Ez az ára annak, ha felszólalsz ma Oroszországban.

De tudom azt is, hogy eljön a nap, amikor elmúlik a sötétség az országunk felett. Amikor a feketét újra feketének, a fehéret fehérnek lehet majd hívni, amikor hivatalos szinten újra el lesz ismerve, hogy kétszer kettő az négy, amikor egy háborút háborúnak lehet nevezni, a hatalom bitorlóját a hatalom bitorlójának, és amikor a háború elszabadítóját tartják majd bűnözőnek, nem pedig azokat, akik meg akarták állítani.

Ez a nap elkerülhetetlenül el fog jönni, ahogy tavasz követi a leghidegebb telet is. Akkor a társadalmunk ki fogja nyitni a szemét, és el fog borzadni attól, hogy milyen szörnyűséges bűnöket követtek el a nevükben. Ebből a felismerésből indulhat majd Oroszország hosszú, nehéz, de létfontosságú útja a felépülés felé, vissza a civilizált országok közösségébe.

Még ma is, ahogy a sötétség körülvesz minket, még ebben a cellában ülve is, szeretem az országomat és hiszek a népemben. Hiszek abban, hogy végig tudjuk járni ezt az utat.”

Az ítéletet április 17-én hirdetik ki. Vlagyimir Kara-Murza tavaly októberben megkapta a Václav Havel emberi jogi díjat az Európa Tanácsban.