Idehaza és úgy általában a nyugati világban a rizs az egészséges ételek közé van elkönyvelve. Sok benne a kálium, a magnézium, gazdag rostokban is. A diétázásban is segít, mert nagyobb telítettségérzetet ad.

A világ rizstermelésének 90 százalékát adó Ázsiában azonban jóval többet fogyasztanak belőle az egészséges mennyiségnél. Egy átlagos ázsiai évente 77 kilogramm rizst eszik meg, ami bődületes mennyiség, egy átlagos európai, afrikai és amerikai fogyasztó összesen nem termel be ennyit egy év alatt, szedte össze az adatokat az Economist. Ilyen mennyiségben a magas glükóztartalom miatt cukorbetegséget, elhízást okoz, alacsony vas- és cinktartalma további egészségügyi problémákhoz vezet, a cinkhiány a rizstermesztés éghajlati övén amúgy is elterjedt maláriára teszi érzékenyebbé az embert, illetve hasmenést okoz.

Ázsiai gazdák százmilliói függnek a rizstől, miközben jelentős problémákba ütközik a termesztés szinten tartása is, nemhogy a növelése.

És a rizstermelés szinten tartása már nem elég. Egyre több ember él Ázsiában és Afrikában, miközben csak a térség leggazdagabb országai – így Dél-Korea vagy Japán – vannak abban a szerencsés helyzetben, hogy jómódú polgáraik rizs mellett a tészta vagy kenyér fogyasztását is megengedhetik maguknak. Olyan nagy rizsfogyasztó országok függnek az importtól, mint a 273 milliós Indonézia vagy a 113 milliós Fülöp-szigetek. Ideje volna hát egy újabb zöld forradalomnak.