A SPAR-vezér szerint kifejezetten aggasztó, hogy a gyümölcs luxuscikké vált Magyarországon

„A 90-es évek óta nem látott, napjainkban újra erősen kirajzolódó mintázat, hogy a fizetések hetében, ez jellemzően a hó eleje, 5-e és 10-e közti időszak, kilő a forgalom, majd nyomtalanul el is tűnik a fokozott vásárlói kedv” - jellemzi az élelmiszer-kiskereskedelem tapasztalatit Heiszler Gabriella, a SPAR Magyarország elnök-ügyvezetője az Indexnek adott interjúban.

Heiszler a cég tavalyi eredményeiről szóló sajtótájékoztatón megerősítette, hogy a vásárlók extrémen árérzékenyek lettek, különösen a 2022 második félévében elszálló infláció miatt.

Miközben a tavalyi első félév még erős volt a jóléti intézkedések, mint például az szja-visszatérítés vagy a nyugdíjprémium miatt, ami részben a boltok kasszáiban csapódott le, a háztartások ősztől behúzták a kéziféket. A Spar Magyarország 915,7 milliárd forint bruttó árbevételt ért el 2022-ben, 15,6 százalékkal többet az előző évinél, de - hiába az erős első félév - éves szinten az eladott termékek mennyisége már csökkent tavaly. Az idei hónapokban pedig egyértelmű a visszaesés a piacon.

„A magas infláció miatt indifferens, mennyi értékben a forgalom, a volumenben viszont 5-6 százalékos visszaesést látunk, ami az élelmiszer-kiskereskedelemben drámai” - mondta a SPAR-elnök.

„A zöldség-gyümölcs és a pékáru esetében is jócskán visszaesett az értékesítési volumen, az utóbbira jellemző példa, hogy négy zsemle helyett sokan vesznek inkább fél kiló kenyeret. Ami kifejezetten aggasztó, hogy a gyümölcs luxuscikké vált, egyre több háztartásban a narancs, a banán vagy az alma jelenléte sem evidens. Sajnos az a régi igazság is újra hangsúlyt kapott, hogy kis pénztárcából grízes tésztával könnyebb jóllakatni a családot, mint csirkemellfilével és párolt cukkinivel, az előbbi hiába hatósági áras”

- közölte Heiszler.

Az árérzékenyebb időszakban már jobban előjöttek az ársapkák által okozott beszerzési problémák is. Az elnök-ügyvezető szerint egyszerűen nincs annyi hazai burgonya, tojás, sertéscomb vagy csirkemell, amekkora pluszkeresletet generált az állami beavatkozás. Heiszler azt mondja, hogy etikai okokból mindig arra törekednek, hogy ha picivel drágábban is, de a hazai termékeket részesítsék előnyben a beszerzésénél. Csakhogy amikor azzal szembesülnek, hogy „heti szinten az élelmiszerárstop nagyobb kárt okoz nekünk, mint az extraprofitadó, ezek a megfontolások háttérbe szorulnak”.

Mondott egy példát is erre: az UHT-tejet, ahol végül kiderült, hogy a magyar beszállító tud olcsóbban is szállítani. „Bekértük a nemzetközi árakat, és jelentős különbséggel szembesültünk, nevezetesen a szlovák import mintegy 10 százalékkal kevesebbe került volna, mint a magyar tej. A helyzetet felismerve azonban az itthoni beszállító is lejjebb vitte az árait, így nem kényszerültünk külföldi beszerzésre. A tejtermékeknél, beleértve a vajat, sajtot, gyakran kényszerítik éles versenyre a magyar gyártókat a német, a lengyel, sőt az utóbbi időben már a román cégek is”.

„Csak az élelmiszerárstopon heti mintegy 250-300 millió forintot bukunk, többet, mint a különadón. Az más kérdés, hogy változatlanul nincs profit, nemhogy extraprofit, és még ma sem értjük, miért árbevétel-arányosan állapítják meg. Elvileg ennek idén decemberben vége, a kormánynak az Európai Bizottság felé tett vállalása is, hogy az intézkedés csak átmeneti, 2022–2023-ra szól. Gyakorlatilag mégis azt mondom, nyugtával dicsérd a napot, láttunk már olyat, hogy egy „kék adót” úgy vezettek ki, hogy valójában csak átfestették zöldre vagy pirosra” - mondta az Indexnek Heiszler a SPAR-t is sújtó extraprofit adóról.

A sajtótájékoztatón azt mondta, arra törekszenek, hogy a KSH-s inflációs adatoknál 2-3 százalékponttal alacsonyabb SPAR-os áremelkedés legyen. Emiatt sem lehet óriási a hasznuk.

Februárban arra számítottak, hogy április végén kivezeti a kormány az ársapkákat. Mostanra világossá vált, hogy ez nem így lesz.

„A szakmai szervezetek és a piaci szereplők hiába érveltek ellene az utóbbi időszakban több fronton, mivel az árstop politikai kommunikációs eszköz is egyben, várható volt, hogy marad. Lássuk be, az infláció letörése a korábban vizionáltnál jóval kisebb lépésekben zajlik, ezért az lett volna inkább meglepetés, ha április 30-án valóban búcsút intünk az intézkedésnek. Szimbolikus jelentőségük van az érintett alapvető élelmiszereknek, a döntéshozó azt pedig nyilvánvalóan nem mérlegeli, mit veszítünk mindannyian a kiválasztott kilenc termék árbefagyasztásával. Most abban bízunk, hogy a nyár elején kivezetésre kerül az intézkedés. Amikor ez majd megtörténik, hónapokig nem adunk el cukrot, lisztet, étolajat, az borítékolható, a többi termékkategóriánál is hosszú hetekbe telhet majd a piac regenerálódása”.

Arról, hogy más termékek áraiba építik be az ársapkák miatti veszteséget, Heiszler azt mondta: „miután ma már egy forintért is boltot váltanak sokan, szó sem lehet arról, hogy a vásárló amit nyer a réven, azt elveszítse a vámon. Amelyik üzlet így tesz, azt azonnal megbünteti a fogyasztó: elhagyja”.

Utalt arra is, hogy az élelmiszer-feldolgozók és nem a kereskedők húznak nagy hasznot majd.

„Május végén, június elején, amikorra bárki beleláthat az egyes vállalatok éves pénzügyi beszámolóiba, arra számítok, hogy míg az élelmiszer-feldolgozók növekvő profitjával szembesülünk majd, addig a kereskedők alaposan megfogyatkozó nyereségével. Az összképet tekintve az energián is sok minden múlik, a piac beárazta a gáz- és áramfelhasználás emelkedő költségeit, a gyártók, termelők egy része vélhetően nagyobb mértékben, mint a forgalmazók. Azon vagyunk, hogy a megemelkedett költségek hatását tompítsuk, mire azok lecsapódnak a vásárlóközönségnél”.