Bencsik András a HírTV-ben mondta el a fentieket, miközben bemutatta a Demokrata által kiadott Lődd le a búrt! című könyvet. Bencsik egy rövid felvezetőben elmondta, hogy a búrok – vagyis a holland és flamand, hugenotta és német származású telepesek –, akik „inkább afrikánernek nevezik magukat”, egy „csodálatos kultúrát” építettek ki Dél-Afrikában, ami „a huszadik század elejére vezető civilizáció volt”. Utóbbira Bencsik példaként hozta fel, hogy „a világ első szívátültetését is Fokvárosban hajtották végre”.
„Szóval egy magas kultúra, amikor jött egy fordulat. Ők ugye apartheidnek, megkülönböztetésnek nevezték azt a rendszert, hiszen jöttek folyamatosan a feketék Afrika középső részéről, a jólét vonzotta őket, és '94-ben, ha jól emlékszem, történt egy választás, ahol Nelson Mandela kiszabadult a börtönből, és a feketék vették át az irányítást. És utána elindult egy kontra-apartheid, tehát ma a fehéreket üldözik, és ami a legfájdalmasabb, ezért adtuk ki ezt a könyvet, (...) van egy néger mozgalmi dal, aminek az a refrénje, hogy -»öljük meg a búrt«” – mondta Bencsik, aki ezután azzal folytatta, hogy szerinte Nyugat-Európa jövőjét Dél-Afrikában írják, mert „beindult egy szokatlan mértékű migráció”, és szerinte „nem etnikai feszültség van itt”, hanem „egész egyszerűen odaáramlott egy csomó ember, akinek nincs tudásuk, eszközük és képességük a civilizáció működtetésére”, ez a rengeteg ember pedig „elmossa azt a fantasztikus kultúrát, amit az ősök megteremtettek”. Mármint azok az európaiak, akik a 17. században telepedtek le Afrikában.
Bencsik szerint „aki szeretné tudni, hogy mi lesz a Nyugattal, ha nem tér észhez, akkor itt az ideje, hogy a búrokkal beszélgessen”. Végül elmondta, hogy „szegényeket” – mármint a búrokat – „nem szeretik”, mert „a politikailag korrekt gondolkodás szerint megkülönböztették a fehéreket a feketéktől”, aztán arról beszélt, hogy „ma a feketék uralkodnak Dél-Afrikában, aminek a következményei rettenetesek”. Innen egy fél pillanat alatt jutott el odáig, hogy „Magyarország még egy szabad ország, itt még az ember hallgathat a szívére, hallgathat az eszére, ezért azt gondoltuk, hogy itt az ideje, hogy legalább a magyar közvélemény ismerje meg ezt a fájdalmas, szomorú és nagyon tanulságos történetet”. Ezután a műsorvezető felvetésére, miszerint a könyv párhuzamot von a búrok és a magyarok között, Bencsik helyeslően mondta, hogy igenis van párhuzam a búrok és a magyarok között, méghozzá a következők: