Ezzel a borzongató párbeszéddel indul a Vice tízperces interjúja Marija Lvova-Belovával, az orosz elnöki hivatal gyermekjogi biztosával. Érdemes megnézni a jelenetet:
A Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) arra hivatkozva adott ki elfogatóparancsot Lvova-Belova ellen, hogy több száz gyereket raboltak el ukrajnai árvaházakból és gyerekotthonokból. Vannak, akiket orosz nevelőszülőknél helyeztek el, de hallani olyanokról is, akiknek azt ígérték, csak pár hetes táborba viszik őket.
Oroszország kezdettől fogva humanitárius akcióként igyekszik keretezni a történteket, és így tesz Lvova-Belova is, aki a genfi egyezményre hivatkozik: „(...) erőszakos deportálásról beszélnek, miközben a bombázás elől mentettük őket”.
Csakhogy a genfi egyezmény értelmében az életveszély miatt kimentett gyerekeket harmadik országban kellene elhelyezni, amire Lvova-Belova azt mondja, Doneck és Luhanszk nem is részei Ukrajnának.
A két kelet-ukrajnai megyében 2014-ben kiáltottak ki két „népköztársaságot”, amelyek függetlenségét tavaly februárban, napokkal a háború megindítása előtt ismerte el Oroszország. Szeptemberben a részben megszállt Zaporizzsja és Herszon megyékkel együtt Donecket és Luhanszkot is Oroszországhoz csatolták, legalábbis hivatalosan.
Amikor a műsorvezető felveti, hogy a probléma jelentős részben abból adódik, Oroszország mit tekint Oroszországnak, és kiket tekint egyáltalán orosznak, Lvova-Belova mosolyogva azt válaszolja: „Nem értem”.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!