Pont úgy reagáltak, mintha a canterbury érsek gólt lőtt volna a koronával, de a kapu Károly feje lett volna

• Kamillát és Károly koronázását az utcán tolongva figyelő londoni tízezrek között ott nyomorgott két húszéves magyar fiatal, Berta és Bálint, akik nem szenvedélyes királypártiságból, hanem puszta kíváncsiságból időzítették pont erre a napra a londoni kiruccanásukat.
• Berta már gyakornokoskodott kicsit a 444-nél, ezért megkértem, hogy ha bármi érdekeset tapasztalna, azt írja meg. Íme a szó szerint emberközeli tudósítása:

Az igazi Károly-fanatikusok nem bízták a véletlenre a dolgot, már előző este kempingszékekkel táboroztak le az uralkodó előre kijelölt haladási útvonalán. Úgy látszik, a kempingszék nem számít nagy értéknek Londonban, mert ebből rengeteget egyszerűen otthagytak ázni-fázni a szürke és nedves angol időben:

Reggel nem kell túl sokat mozogni a városban, hogy észrevegyük, itt készülnek valamire. A csomópontokat és fontosabb utcákat elözönlötték a kofák, felszerelkezve bármivel, amire rá tudták nyomtatni a zászlót, esetleg Károly arcát.

A koronázás időpontjára gigászira dagadt tömeget több gerezdre szedték, az apátsághoz csak a legizgágább monarchiarajongók jutottak be. Mi a Hyde parkban találtunk helyet magunknak, több ezer ünneplővel együtt. Károly otthonosabb időt nem is kérhetett volna a koronázásra, a szürke ég mellett folyamatos csapadékot kaptunk a nyakunkba, így ha volt is olyan brit aki, elhullajtott néhány könnycseppet a kivetítők előtt, azt elmosta az eső.

A tömegből csak a képernyő tetejét látjuk, de hallani, ahogy a kórus angyali hangon Károly nevét áriázza, így biztosak lehetünk benne, hogy bármi is történik, az mennyei. Néha (az amúgy sem osztatlan) figyelem elterelésére előbukkantak a szuperfanatikusok tematikus outfitekben, akik versenyt űztek abból, hogy ki tud a lehető legtöbb uralkodói jelképet vagy nemzeti színű ruhadarabot magára ölteni. Például:

Mindeközben Károlyt elkezdik bekenni a szent olajjal, ami a történelemben először vegán alapanyagokból készült, ezzel is bizonyítva, hogy Károly milyen trendi.

Maga a koronázás pillanata amúgy a focimeccsek hangulatát idézi: amint a koronát Károly feje felé helyezik, a tömeg heves oóóóóóóó-zásba kezd, mintha csak kapura rúgták volna a labdát. Amint a korona célba ér Károly fején, a Hyde park egy emberként kezd ovációba. Olyan gólöröm ez, aminek a kimenetét egy percre sem kérdőjeleztük meg, mégis nagyon jólesik a siker.Kamilla megkoronázása már nem ennyire édes pillanat, a nemzet mostohaanyja már csak néhány illedelmes kiáltást és tapsot kap. Ezt már az előttünk forgató hírcsatorna se tartja fontosnak, a helyszíni tudósító bután néz a semmibe, a kivetítőnek háttal.

Még egy kis kántálás és imádkozás után megkezdjük a mai végső koronázási utunkat, az emberáradattal együtt átcsoszogunk a Buckingham palotához, ahol mindenki egy emberként várja, hogy a király és családja kiálljanak az erkélyre. Itt már végképp semmi esélyünk látni valamit, csak a hangulatot megyünk magunkba szívni. Mellettünk előkerülnek az esőkabátok alól a termoszok és a laposüvegek, a helyzet már nem is lehetne britebb. Mi nem vagyunk ilyen rutinosak, bőrig ázva állunk a tömegben, de boldogan, tudva hogy talán Károly épp most integet le a palota erkélyéről, talán a mi irányunkba, mondhatni, nekünk.

A tömeg már éppen készülne feloszlani, amikor elkezdődik a rövid légi show. Először helikopterek jelennek meg, kisebb-nagyobb változatban, majd vadászgépek festik fel az égre a holland zászlót brit nemzeti színeket. Egy ideig még megbabonázva állunk, el sem hisszük, hogy vége van. Senki sem tudhatja, mennyi időt kell várni a következő koronázásig. A nap további részében az ünnep szelleme még bejárja Londont, elhagyott lucskos zászlókat lépünk át, átázott, összegyűrt papírkoronákon taposunk, lézengünk a lovas rendőrök miatt trágyaszagú utcákon. Kétségbeesett szuvenírárusok próbálják ránk tukmálni portékájukat. Van valami a levegőben, ami nem a magas páratartalom és nem is a lócitrom szaga. Talán egy új brit korszak előszele.