„Ez nem történelemóra, hanem igaz tények ihlette fikció” – ezzel a mondattal kezdődik a Bridgerton-sorozat spinoffja, vagyis a Sarolta királyné első része a Netflixen, amivel rögtön be is védte magát Shonda Rhimes sorozata a történelemferdítős vádakkal szemben. De a Sarolta királynéval nem is az a gond, hogy a címszereplőt egy fekete nő alakítja, vagy hogy az 1700-as évek Londonjában a nemességet alakító színészek között is rengeteg a fekete. A probléma inkább az, hogy ezt nem azzal magyarázták, hogy a sorozat készítőit egyszerűen csak nem érdekelte, kinek milyen színű a bőre, és kizárólag a tehetséget nézték a színészekben, hanem azzal, hogy mindez azért volt a koncepció része, hogy a sorozat okosabbnak mutassa magát annál ami: egy kosztümös szoftpornó.

A Bridgerton-sorozat első évadában a feketék jelenlétét a lehető legminimálisabb erőfeszítéssel magyarázták meg, akkor mindössze másfél mondatban foglalták össze az értetlenül bámuló nézőknek, hogy azért vannak feketék is a brit nemesség tagjai közt, mert a király színesbőrű nőbe szeretett bele, vagyis fekete a királyné, akinek köszönhetően a feketéknek is lehet már nemesi rangja.

Igen, van némi történelmi alapja annak, hogy III. György brit király felesége, vagyis Sarolta királyné bőre nem volt teljesen fehér, legalábbis vannak történészek, akik szerint Sarolta közvetlen felmenői közt ott voltak a portugál királyi család fekete tagjai is, illetve bizonyos feljegyzések szerint a királyné arca „kifejezetten mulatt”, „orra túl széles, ajkai pedig túl vastagok” voltak. Arról viszont sehol sincs szó, hogy Sarolta származása vagy a bőrszíne bármilyen pozitív hatással is lett volna az Angliában vagy a brit gyarmatokon élő feketék életére.

Több mint kétszáz évvel Sarolta halála után mondjuk már nem nagyon fog kiderülni, hogy pontosan milyen színű volt a bőre, de alapvetően nem is feltétlenül lenne érdemes leragadni ennél a pontnál. Igaz, Shonda Rhimes nagyon szeretné, ha leragadnánk itt. Bár a Bridgerton-sorozatban még nem érezte úgy, hogy sokáig vagy részletesebben kéne fejtegetni a brit királyságban királyi parancsra pár év alatt eltüntetett rasszizmus ideáját és az afroszász ariszokrácia létrejöttét, az új spinoffban már olyan magabiztossággal tolják elénk mindezt, mintha tényleg elhitték volna, hogy a sorozat ezzel sokkal több lehet egy kosztümös szoftpornónál. Spoiler: nem lett az.

A Bridgertonban nem volt probléma, ott mindenki tudta, hogy ez nem szól másról, csak arról, hogy körülbelül nyolc percenként legalább egy nő megszabadul az abroncsos szoknyájától, hogy régiesített Lady Gaga-dalokra szeretkezzen egy nevetségesen vonzó, harisnyás férfival. Nem vártunk mást, mint egy kosztümös szoftpornót, nem is kaptunk mást, mint egy kosztümös szoftpornót, mindenki elégedett volt. A Bridgerton-rajongóknak viszont, akik úgy nézték végig az eddig megjelent első két évadot, hogy szimplán csak elfogadták – sőt, teljesen hidegen is hagyta őket –, hogy szerepelnek benne feketék vagy indiaiak is, most el kell gondolkodniuk azon, hogy a Bridgerton-univerzumban igenis létezik rasszizmus. De biztos, hogy társadalmi problémákon akar agyalni az, aki kosztümös szoftpornóra vágyik?