Egészen elképesztőt megy egy magyar siklóernyős a világ legkeményebb magashegyi extrémsport-versenyén

Reggel egy alpesi völgyből a hátán egy 5-6 kilós zsákkal fellohol egy 1000-1500 méterrel magasabban lévő füves placcra. Iszik, gyorsan bekap valamit, beöltözik meleg technikai ruhába, kiteríti a siklóernyőt és a beülőhevedert, várja a megfelelő pillanatot, nekifut és elröppen.

Ha jól helyezkedett, és a hegyoldalakat, sziklákat is eléggé felmelegítette már a reggeli nap ahhoz, hogy felfűtsék a levegőt és felszálló meleg légáramlatok alakuljanak ki felettük, plusz még szerencséje is van, magasra emelkedhet, és elindulhat. Aki ügyes, a nagy hegyek között jó időben egy nap alatt elrepülhet 40-80 kilométernyire úgy, hogy egyik emelkedő áramlattól a másikig siklik. Egy nagyon tapasztalt pilóta 100-150 km-t is megtehet. És a profik akár 250-et, vagy még többet.

Ha viszont nem jönnek a termiknek nevezett felszálló légáramlatok, vagy nem sikerül őket megtalálni, esetleg az adott hegyen nem indult még be a repülőidő, akkor órákon át tartó várakozás kezdődik. Ha az ember valamit elront, könnyen a völgyben találja magát, és újra kezdheti a mászást, miközben gyorsan peregnek a repülésre alkalmas napos órák. Ha az idő alkalmatlan a repülésre, egész nap autóutak szélén kell gyalogolni. Vagy futni. Olykor hágókon, gerinceken, ösvényeken. Mert a közlekedésnek csak ez a két módja engedélyezett: a gyaloglás és a (motor nélküli) siklóernyős repülés.

Nagyon zanzásítva és leegyszerűsítve így néz ki egy nap a kétévente megrendezett Red Bull X-Alps Alpok-átrepülő versenyen, mely épp ezekben a napokban zajlik. Rohanás a hegyre, repülés, leszállás a fordulópontnál, rohanás vissza a hegyre, újra és újra. A szabályok nem túl bonyolultak: a pilótáknak az ernyőt, a beülőt, a mentőernyőt, sisakot, a mobilt, 2 GPS-műszert és egy műholdas nyomkövetőt, valamint két jelzőrakétát mindig maguknál kell tartaniuk, tehát akkor is, ha gyalogolnak.

Ehhez jöhet még a ruha, az enni- és innivaló, és bármi egyéb, amire repülés közben szükség lehet. Minden versenyzőnek van egy hivatalos segítője, aki felmászik vele a starthelyre, vár rá a fordulópontoknál és leszálláskor, mindenhova visz neki enni- és innivalót, vezeti a szállásul szolgáló kisbuszt, főz estére, és minden lehetséges módon támogatja a pilótát. Ha mindez nincs a versenyző alá rakva, esélye sincs a versenyt végigcsinálni.