Most mindenki képzelje el, milyen lenne, ha összekevernénk a Blonde-ot, a Csillag születiket, Britney életrajzi dokuját, egy bizarr szekta sztoriját, egy random incel nemi erőszakról szóló fantáziálását és egy másnapos zabkását. Pont olyan, mint az Idol. Bizarr, klisés, buta és mérhetetlenül unalmas.
Az HBO mindössze ötrészes sorozatában a főszereplő Jocelyn (Lily-Rose Depp) gigasztár énekesnő, aki anyja halála után mentálisan összeomlik, de miután összetalálkozik az éjszakában egy rettenetesen visszataszító klubtulajdonos/szektavezér/producerrel, Tedrosszal (az énekes The Weeknd, halandó nevén Abel Tesfaye), megszállja az ihlet, mert a férfi egy ötperces ismeretség után abszurd szexjátékokba vonja be őt, és szanaszét alázza fizikálisan és verbálisan is. A bizarr szexekből bizarr zenék születnek, a mentálisan romokban lévő gigasztár és az abuzív suttyó mellé egyre több, mentálisan romokban heverő, abuzált vagy hatalommániás alak szegődik, Lily-Rose Depp mellbimbója minden harmadik percben átszakítja a szaruhártyánkat, ezalatt pedig egyetlen értékelhető dolog történik: jó zene szól. Illetve mellette Rév Marcell operatőri munkáját is nézhetjük, de a végére már ezek sem mentik meg az Idolt, ami a Blonde-hoz hasonlóan csak öncélú maszturbálás lett.
Úgy képzelem, hogy itt is az lehetett a koncepció, mint a Marilyn Monroe-ról szóló, erősen fiktív drámánál, hogy majd jól pofán csapnak minket minden percben valami meghökkentő, abszurd, bizarr, sokszor ijesztő látvánnyal egészen szép csomagolásban, de a sorozat ettől nem mély lett, hanem végtelenül sekélyes és pusztítóan unalmas.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!