Kedd éjszaka jelent meg a Magyar Közlönyben egy olyan kormányhatározat, amely a közkiadások hatékonyságának átfogó felülvizsgálatáról szól. A határozat szerint az egészségügyi és oktatási, valamint lakhatási kiadások mellett a családtámogatásokat és különböző adókedvezményeket is felülvizsgálhatnak.

Miután a kormány tavaly május óta több lépcsőben számos költségvetési kiigazításról döntött – különadók bevezetése, rezsitámogatási rendszer átalakítása, kata megszüntetése, adóemelések, a babaváró hitel és a CSOK szigorítása –, és az elmúlt hetekben megjelent adatok azt mutatják, hogy recseg-ropog az idei költségvetés, az önmagában nem meglepő, hogy újabb megszorítások jöhetnek. Ráadásul sietősen: a határozat szerint év végéig felül kell vizsgálni az egészségügyre, családtámogatásra és lakhatásra fordított kiadásokat és kapcsolódó adókedvezményeket, és az adott kiadási területeken megtakarításokat, valamint hatékonyságnövekedést lehetővé tevő intézkedéseket kell javasolni.

Vagyis a kormány úgy készül hozzányúlni az államkassza kiadási oldalához a költségvetés megbillent egyensúlyának stabilizálása érdekében, hogy eddig érinthetetlennek tűnő területhez, a családtámogatásokhoz is hozzányúlna. A kormányhatározat alapján akár a családi pótlék, a különféle anyasági támogatások, a nemrég már szigorított babaváró, valamint a nemrég szintén szigorított különféle lakástámogatások területét is érintheti ugyanis a felülvizsgálat.

A családpolitika Orbán Viktornak a 2010-es kormányra kerülése óta szívügye – legalábbis szavakban. „Ma hiányzik 1 millió munkahely és 1 millió gyerek. Ezért a következő év legfontosabb feladata: új, átfogó, arányos, családi alapú adórendszer bevezetése. Ez az alapja a foglakoztatási és demográfiai fordulatnak” – ezt 2010 őszén, az úgynevezett második gazdasági akcióterv bejelentésekor mondta. A foglalkoztatási és demográfiai fordulat csak félsiker lett az azóta eltelt több mint tizenkét év alatt, mert ha az egymillió új munkahely össze is jött, az egymillió hiányzó gyerek azóta is hiányzik.

Sőt, a demográfiai mutatók több szempontból még rosszabbak is, mint a Fidesz 2010 óta tartó folyamatos kormányzásának kezdetén. A tavalyi népszámlálás adatai szerint 334 ezerrel csökkent a népesség 2011 óta, ezen belül a 15 évesnél fiatalabbak száma negyvenezerrel lett alacsonyabb – bár a legkisebbek, a 3 év alattiak száma kissé nőtt –, és miközben a 65 év fölöttiek lakosságon belüli aránya meghaladta a 20 százalékot, a 15 év alattiaké nem éri el 15 százalékot, miközben az 1990-es népszámlálásig 20 százalék fölött, de még 2001-ben is 16,6 százalékon volt. Az úgynevezett teljes termékenységi arányszám pedig 1,5 fölé nőtt ugyan az elmúlt három évre, de így is nagyon messze van attól a 2,1-es szinttől, ami a demográfusok szerint azt jelenti, hogy az ország népességszáma bevándorlási többlet nélkül is fenntartható (ezen a szinten utoljára 1977-ben volt ez a mutatónk).

A kudarc azért szembeötlő, mert a kormány az elmúlt bő tíz évben látszólag mindent megtett a gyerekvállalási kedv növeléséért. 2010-től a személyi jövedelemadózásban adókedvezményeket kapnak a gyermeket nevelők, de a családi adókedvezmények mellett különféle támogatott hitelek – például a csok és a babaváró kölcsön –, a gyed-szabályok átírása, továbbá egyéb, a legalább három gyereket nevelő nagycsaládosokra szabott kedvezmények voltak hivatottak a magyarokat a családalapításra buzdítani.

Valójában azonban a családok támogatása az elmúlt években már sokkal inkább csak kommunikációs lózung volt, mintsem valóság. Pontosabban: a családokat vagy azok egyes csoportjait valóban segítő állami intézkedéseket – amelyek közül többet 2010 után hoztak meg – folyamatosan gyengítette, hogy tíz-tizenöt éve, esetenként megszületésük óta változatlanok, ami azt jelenti, hogy a vásárlóértékük folyamatosan, és az elmúlt másfél évben felpörgött infláció miatt egy ideje rohamosan gyengül.

A leglátványosabb példa a családi pótlék és a gyes összege. Előbbi azoknak jár, akik saját háztartásukban nevelnek gyereket, utóbbi alapesetben a gyerek hároméves koráig jár az egyik szülőnek. A családi pótlék havi összege egy gyerek után 12 200, két gyerek után gyerekenként 13 300, míg három gyerektől gyerekenként 16 000 forint (ha egyedülálló a szülő, akkor 1000-1500 forinttal több), míg a gyes összege 28 500 forint. Mindkét juttatást 2008-ban emelték utoljára – a családi pótlékot gyerekenként 500-1100 forintokkal, a gyest 1300 forinttal –, vagyis ezek a fix összegű családtámogatási juttatások 15 éve változatlanok.

Miközben a 15 év alatt, 2008-tól 2022 végéig az átlagos infláció 79,8 százalékos volt. Ez azt jelenti, hogy a 2008-ban megállapított 12 200 forintos családi pótléknak a múlt év végén 21 935 forintnak kellett volna lennie, hogy megőrizze reálértékét, míg a gyesnek meg kellene haladnia az 51 ezer forintot.A családi pótlék és a gyes tehát elvesztette vásárlóértékének nagyjából felét: a 2008-as 12 200 forint már mindössze 6786 forintot ér, míg a 28 500 forintos gyes csupán 15 851 forintot.

Még súlyosabb a helyzet, ha azt nézzük, hogy az átlagos 79,8 százalékos inflációval szemben hogyan nőttek egyes, kifejezetten gyerekeknek való termékek és szolgáltatások árai. Egy babakocsi („gyerekkocsi, mély vagy variálható, ikerkocsi kivételével) a KSH adatai alapján 133 százalékkal, vagyis több mint kétszeresére drágult 2008-2022 között, a gyümölcsjoghurt és a tojás átlagos ára 129 százalékkal nőtt, több mint kétszeresére emelkedett a papír zsebkendő és több mint háromszorosára egy állatkerti gyerekbelépő ára.

Az általunk összeállított szülői vásárlókosárban csak néhány termék és szolgáltatás van, ami az inflációnál kisebb mértékben drágult. És csak a diákbérlet (a KSH besorolása szerint ”tanuló havibérlet (Budapest nélkül), db”) olcsóbb, mint 2008-ban volt: 1830 forintba került az akkori 2130 forinttal szemben.

A családtámogatási rendszer két alappillére tehát jócskán elinflálódott az elmúlt tizenöt évben. A kormányzati kommunikáció 2010 óta előszeretettel hangoztatta, hogy a családi pótlék emelése helyett a gyereket nevelőket egyéb eszközökkel segítik, első helyen említve a családi adózást. Az valóban egy forradalmi újítás volt, és a legálisan dolgozó, szja-köteles jövedelemmel rendelkező családoknak komoly segítséget jelent, hogy 2011-től a személyi jövedelemadójukat csökkenthetik, ha gyereket nevelnek.

Az egy gyereket nevelő családokban a jövedelemadót havi 10 000 forinttal csökkenti ez az intézkedés – csakhogy 2011 óta ez az összeg is változatlan, márpedig 2022 végén az a 10 000 forint már csak annyit ért, mint az adókedvezmény bevezetésekor 6316 forint. (A kétgyerekes szülőknek járó kedvezmény néhány éve gyerekenként 20 000 forintra nőtt, a három vagy több gyereket nevelők gyerekenként 33 ezres szja-kedvezménye viszont szintén nem változott a kezdetek óta, vagyis reálértéken nagyjából 37 százalékkal csökkent).

A kormányzati családtámogatási eszközök között szerepelt emellett több olyan - például a gyereket nevelők otthonfelújítási vagy a nagycsaládosok autóvásárlási támogatása -, amelyeket mostanra megszüntettek. A lakásvásárlást segíteni hivatott kormányzati intézkedések megítélése sem egyértelmű. Egyfelől ugyan a CSOK 2015-ös bevezetése óta nőtt a támogatás összege - 2015 júliusában a maximális támogatás négy gyermek után még csak 3,25 millió forint volt, ma már 600 ezer és 10 millió forint közötti vissza nem térítendő támogatás és akár 15 milliós támogatott hitel is igényelhető, 2019 óta már használt lakásra is -, viszont ezzel párhuzamosan egyrészt a kormány megszüntette a lakás-takarékpénztárak addigi állami támogatásos rendszerét, másrészt a lakáspiaci árak messze nagyobb mértékben nőttek, mint ahogyan azt a CSOK le tudta volna követni. A KSH adatai szerint a magyar lakásárindex a 2015-öst kiindulásul véve 2022 harmadik negyedévéig 261 százalékra emelkedett, azaz a fiatal családok lakáshoz jutási esélyei érdemben nemhogy javultak volna, hanem az ország jelentős területein romlottak is az elmúlt években.