Élesben kezdik tesztelni a Wenger-féle szuperliberális lesszabályt, ami akár meg is változtathatja a XXI. század fociját

Alapjaiban változhat meg a XXI. század futballja, miután a FIFA a legfrissebb hírek szerint eldöntötte, hogy szeptembertől élesben, bajnoki körülmények között kezdik tesztelni a kitalálója miatt „Wenger-szabálynak” is nevezett új lesszabályt. Az első kísérleti nyulak a svéd U21-es férfi- és U19-es női bajnokság csapatai lesznek. (Arséne Wenger, az Arsenal korábbi legendás menedzsere öt éve a FIFA futballfejlesztési igazgatója.)

A Wenger-féle változtatás elsőre apróságnak tűnhet, a valóságban azonban akár olyan hatással lehet a futballra, mint a mai értelemben vett lesszabály 1925-ös bevezetése, vagy a korábbi értelemben vett, kézzel megfogható hazaadás megszüntetése 1992-ben. De a dologban az a legizgalmasabb, hogy a változtatás hatása sokkal kevésbé számítható ki előre, mint a két előbb említett módosítás esetében volt.

Jelenleg úgy szól a szabály, hogy egy játékos akkor van lesen, ha az ellenfél térfelén tartózkodik, és a testének bármelyik, gólszerzésre alkalmas része – vagyis a kezét és a karját kivéve bármelyik porcikája – közelebb van az ellenfél gólvonalához, mint a labda és az ellenfél utolsó előtti játékosa.

Ha az így helyezkedő játékoshoz el is jut a labda, a bíró befújja a lest.

Az Arséne Wenger által felvázolt új szabály szerint ez úgy változna meg, hogy a támadó játékos mindaddig nincs lesen, amíg a testének bármelyik, gólszerzésre alkalmas porcikája egy vonalban van az utolsó előtti ellenféllel.

Vagyis szinte a feje tetejére állítanák a jelenlegi lesszabályt, hogy a támadó csak akkor legyen lesen, ha az utolsó, mögüle érkező passz pillanatában a teljes teste közelebb van az alapvonalhoz, mint az ellenfél utolsó előtti embere. Vagyis akkor sincs les, ha a kilépő támadónak akár majdnem a teljes teste közelebb van az alapvonalhoz a passz pillanatában, de a sarka még nem haladt túl az utolsó védő vonalán.

A reform okáról Wenger korábban sokszor nyilatkozott: a VAR bevezetése óta a legtöbb vitát azok a szituációk okozták, amikor a támadó valamely testrésze csak milliméterekkel lógott be, vagyis volt közelebb az alapvonalhoz az utolsó védőnél.

A Wenger-féle lesreform két dolgot ígér:

• Vége lesz az indulatokat felkavaró méricskéléseknek.
• Plusz támogatást kap a támadó futball, ami a gólátlag növekedésével járhat.

Ami a méricskélést illeti, az meg fog maradni, csak ezentúl nem azt fogják nézni, hogy a támadó lábujjhegye lóg-e be, hanem azt, hogy a sarka nem lóg-e túl. De az is valószínű, hogy ezzel együtt tényleg sokkal kevesebb indulatot fog gerjeszteni a VAR-ozás, hiszen a vitatható esetek sokkal nagyobb része nem számít majd lesnek.

Az azonban sokkal kevésbé kiszámítható, hogy a változtatás tényleg annyira kedvező lesz-e a gyors csatároknak és nagy általánosságban a támadójátéknak, illetve valóban növeli-e a góltermést. Akik kapásból több gólt várnak, azok a Premier League statisztikáira hivatkoznak. A világ legerősebbnek tartott bajnokságában tavaly 35 olyan gólt vett el les miatt a VAR, amit a játékvezető a pályán megadott. 14-esetben pedig azután ítélt gólt a videóasszisztens-csapat, hogy a bíró lest lengetett. Mechanikusan nézve ez azt jelentené, hogy ha a csak tényleg szoros helyzeteket nézzük, tavaly minimum 35-14=21 góllal több született volna a PL-ben, ha nincs a szórakozás a pár centis, szemmel kivehetetlen lesekkel. Ez jó soknak tűnhet, csakhogy tavaly összesen 1084 gól született az angol bajnokságban, a 2,85-as meccsenkénti átlag pedig a legjobb, amióta Premier League-nek nevezik az első osztályt. Ha 21-gyel több gól lőttek volna, az átlag meccsenként 0,05 góllal 2,9-re nőtt volna. Ez persze nem sokat mond a Wenger-szabály várható hatásáról, hiszen az nemcsak a ma szorosnak számító szituációkat érinti.

A kortárs topfutballt a XXI. században a kaputól távol meghúzott védővonal és a magasan, már az ellenfél térfelén megkezdett letámadás jellemezte. Az utóbbi évtizedben ezt az úgynevezett gegenpressinggel megfejelve, ami annyit tesz, hogy az ezt űző csapat labdavesztés után is azonnal megpróbálja visszaszerezni azt, jellemzően szintén az ellenfél térfelén. A két alaptaktikában eddig is benne volt, hogy ha a vadul és magasan presszigelő csapat nem tudta elvenni a labdát az ellenfél védőitől, akkor akár egyetlen jó passz után bajba kerülhetett, amennyiben az eddig védekező csapat egy az egyben küldhette kapura valamelyik gyors csatárát. De a lesszabály fejre állítása után egészen biztosan még sokkal kockázatosabb lesz magasan védekezni.

Pont ezért vannak, nem is kevesen, akik előre fanyalognak, hogy a Wenger-szabály épphogy a bunkervédekezést és a mélyen meghúzott védővonalat fogja visszahozni.

Ez azonban közel sem magától értetődő. A gyengébb csapatok ma is beparkolnak a tizenhatosukra a Liverpool-szerű taktikával vagy a Manchester City-szintű szervezettséggel és személyi állománnyal fellépő jobbak ellen. Ebben különösebb változást nem valószínű, hogy hozna a szabály. Ami ezenfelül kedvezne a nagy halakkal játszó kicsiknek, hiszen ők várhatóan többször kerülhetnének ziccerbe kontrából, mint jelenleg.

Az viszont tényleg izgalmas kérdés, hogy a nagyjából hasonló erejű csapatok meccsein hogyan módosulhat az alapvető hozzáállás. Nem kérdés, hogy a módosítás rendkívüli mértékben kedvez a labdaszerzés után támadó félnek a magasan védekezővel szemben. Nemcsak arról van szó, hogy a mostani vitatott esetekben gólt fognak ítélni, hanem arról, hogy a robbanékony csatárokkal felállók sokkal többször kerülhetnek ziccerbe, ha sikerül labdát szerezniük. Erre többféleképp is lehetséges reagálni. Aki eddig magasan támadott le, ugyanúgy dönthet a visszahúzódás mellett, de próbálkozhat azzal is, hogy a presszing mellé beveti vagy még intenzívebbé teszi a gegenpresszinget, hogy a lehető legalacsonyabbra szorítsa a labdavesztések számát.

Amit a dolog kipróbálásáról eddig tudni lehet, az racionális tesztelési taktikának tűnik. Az első kísérleti nyúl tehát augusztus-szeptembertől a svéd ifjúsági bajnokság lesz, ahol feltehető, hogy kiegyenlítettek az erőviszonyok, egy topligáihoz képest mindenképpen. Annyi tudható még, hogy a következő lépcsőben Hollandiában és Olaszországban fogják élesben kipróbálni. Az még nem világos, hogy mikor és milyen szinten, de ezekben a bajnokságokban már vannak kifejezetten kiemelkedő együttesek is, így itt a gyakorlatban tesztelhetik, hogy tényleg az ötös vonaláig húzódnak-e vissza a kis csapatok.

A reformtervet óvatosan fogadók egyik szempontja az, hogy a vitatott „milliméteres” döntések nem is annyira a lesszabály következményei, hanem sokkal inkább függnek a VAR gyakorlati alkalmazásától. A VAR elvileg arra szolgálna, hogy csak akkor avatkozzon közbe, ha a bíró nyilvánvaló durva hibát követett el. Márpedig az elég nyilvánvaló, hogy egy centiméteres vagy kisebb belógást nem észrevenni nem durva hiba.