Meghalt Luis Suarez, de nem a mostani sztár, hanem a Puskással rivalizáló régi spanyol focilegenda
88 éves korában meghalt Luis Suarez Miramontes, minden idők egyik legjobb spanyol focistája, aki 1960-ban, a Barcelona csatáraként a Real Madrid középcsatára, Puskás Ferenc előtt nyerte el az Aranylabdát. Hiába ügyeskedett utódai közül például Xavi és Iniesta, ez azóta sem sikerült spanyol játékosnak.
Luis Suarez volt a spanyol foci első igazi - és eredményes - világsztárja: a 60-as győzelme után 61-ben és 64-ben is második, 65-ben pedig harmadik lett az Aranylabda-választáson, 64-ben vele nyerte Spanyolország az első trófeáját, egy Eb-címet, 61-ben akkor világrekordnak számító összegért igazolt az Internazinaléba, ahol mélységi irányítóként kétszeres BEK-győzelemre vezette a csapatot.
A “kicsi, mozgékony, baromi ügyes spanyol támadó középpályás/csatár” archetípusát részben megteremtő Suarez a kor terminológiája szerint eredményes csatár volt, de messze nem egyszerű góllövő: játékintellligenciája és remek passzai miatt kapta az Építész becenevet. Mindenkori csapataiban ő szabta meg a játék fazonját és tempóját.
A Deportivo La Corunában kezdett, majd hét évet töltött a Barcelonában. Minden idők legmagyarabb Barcájában, ahol csapattársa volt a nagy magyar triónak, Kubala Lászlónak, Czibor Zoltánnak és Kocsis Sándornak, akikkel kétszer lettek bajnokok és egyszer megnyerték a Vásárvárosok Kupáját. Az edzőjük a később az Interrel igazi legendává váló Helenio Herrera volt.
Suarez őt követve igazolt át Olaszországba 1961-ben, az akkor világrekordot jelentő 142 ezer fontért, hogy kilenc évet töltsön minden idők legnagyobbnak tartott, Grande Internek nevezett Internazionaléjában. Itt csiszolta szinte tökéletesre a mélységi irányító szerepkörét. Velük kétszer nyert BEK-et, három bajnoki cím mellett.
Levezetésnek utána még játszott három idényt a Sampdoriában. Eredményesen játszott a válogatottban is, Amancióval együtt fontos tagja volt az 1964-es Európa-bajnok válogatottnak, ami Spanyolország első nagy trófeáját jelentette.