A Fővárosi Törvényszék 2023. július 10-én előkészítő ülést tartott egy büntetőügyben, amelyben a terheltet emberölés bűntettével vádolja az ügyészség, amiért elmulasztotta az önellátásra képtelen édesanyja gondozását.
A vádirat szerint a terhelt és édesanyja, a sértett 2016-tól egy egyszoba-konyhás lakásban zárkózottan éltek, társas kapcsolataik nem voltak, őket senki sem látogatta. A lakás rendkívül elhanyagolt, szennyes állapotban volt, minden helyiségét a felhalmozott szemét és egyéb kacatok borították.
A fizikailag erősen leromló, sovány, erőtlenné váló sértett egyre kevésbé volt képes az önellátásra. Legalább két héttel 2020. november 10-e előtt gyakorlatilag már mozgásképtelenné vált: a fűtetlen szobában napokon keresztül mindössze egy pelenkában és zokniban hanyatt feküdt a saját vizeletével és székletével szennyezett kanapén, a testére és hajára száradt hányadékában. A tartós, mozdulatlan fekvéstől a sértett hátán és keresztcsonti tájékán felfekvéses fekélyek is kialakultak.
A terhelt 2020. november 10-én elment bevásárolni és a fűtetlen lakásban magára hagyta az édesanyját a fent leírt állapotban. Amikor hazaért észlelte, hogy édesanyja ugyan ad még életjeleket, de a kommunikációra már képtelen, ezért – egy ismerőse nyomatékos, telefonon történt felhívására – mentőt hívott hozzá. A kiérkező segítség az ekkorra már 35 kilogrammra fogyott és 28,3 °C fok testhőmérsékletű sértettet kórházba szállította, de életét a szakszerű ellátás ellenére sem tudták megmenteni.
Bár a vádlott tudott az édesanyja állapotáról, és látta azt is, hogy az egyre romlik, orvosi vagy egyéb segítséget nem kért, őt nem gondozta, nem ápolta, nem etette és nem is itatta. A terhelt tisztában volt azzal, hogy mindezek elmulasztása a sértett halálának bekövetkezését eredményezheti, azonban e következmény iránt közömbösséget tanúsítva nem tett semmit.
Az előkészítő ülésen a vádlott nem ismerte be a bűnösségét, a tárgyaláshoz való jogáról nem mondott le. Az ügyészi és védői bizonyítási indítványok után a bíróság tárgyalásra utalta az ügyet.