Történelmi NATO-csúcs kezdődik kedden reggel Litvánia fővárosában, Vilniusban. Ez annyiban nem meglepő, hogy Oroszország ukrajnai háborújára tekintettel most minden NATO-csúcs történelmi, az volt már a tavalyi, és jó eséllyel az lesz a jövő évi is. De a jelző mégsem elcsépelt. Egyrészt mert Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára - aki önfeláldozó módon újabb ciklusra vállalta a feladatot, amiből amúgy szemmel láthatóan elege volt már, de a jelen kiélezett helyzetben így elkerülhető volt az utódlása körüli vita - hétfőn sikerrel győzte meg Recep Tayyip Erdogan török elnököt, hogy hagyjon fel Svédország csatlakozásának akadályozásával. A Svéd NATO-tagság egyetlen akadálya így már csak Magyarország, mely a kormány hivatalos álláspontja szerint nem is késlelteti Svédország NATO-csatlakozását, leszámítva azt, hogy a kormánytöbbség még csak napirendre se hajlandó venni a kérdést a parlamentben, melynek ratifikálnia kéne azt.

Másrészt meg Ukrajna jövőbeni NATO-csatlakozása miatt, amiben Magyarország ismét a Rontó Pál szerepében tetszeleghet. A magyar kormány az ukrajnai háború kezdete óta hűen igazodik a moszkvai narratívához, és a béke hamis üzenetével követel azonnali tűzszünetet, melyből egyedül Oroszország profitálna, melynek így lehetősége lenne rendeznie sorait, és megerősítenie a megszállt ukrán területeken állomásozó erőit.

Ukrajna azonnali csatlakozását amúgy senki se követeli, hiszen annak könnyen belátható és nagyon is objektív akadálya, hogy az ország éppen háborúban áll, területén orosz csapatok állomásoznak. A kérdés valójában az, hogy a háború lezárultával Ukrajna milyen tempóban csatlakozhasson a szövetséghez. Ebben is történt komoly fejlemény már a csúcstalálkozó előtt: a NATO két legfontosabb tagállama, Németország és az Egyesült Államok megállapodásra jutott abban, hogy Ukrajnát kiveszik a tagság előszobájának tekintett MAP-ból (Membership Action Plan), mely változatos feltételek teljesülése mellett viszonylag lassú időrendhez köti a csatlakozást.

A vita tárgya ebben a kérdésben az, hogy már most, a vilniusi csúcson határozott döntést hozzanak arról, hogy Ukrajna az alapfeltétel teljesülése - vagyis a háború lezárása, a békekötés után - azonnal csatlakozhasson-e a szervezethez, vagy még plusz feltételekhez kössék-e azt. Az előbbit a NATO keleti arcvonalának országai támogatják - nyilvánvalóan a moszkvai érdekeket hűen szolgáló magyar kormány kivételével. A nyugati sajtó meg nem nevezett forrásokra hivatkozó értesülései szerint azonban akadnak tagállamok, melyek szerint egy azonnali döntés a visszájára is elsülhet. Ezek nem alaptalan aggályok, van abban logika, hogy ha már most eldől Ukrajna jövőbeni csatlakozása, akkor Oroszországnak elemi érdekében állna a lehető legtovább húzni a háborút.

Ebben a tekintetben lehet különösen fontos a másik, Ukrajnához kapcsolódó döntés: hogy milyen tempóban, milyen mennyiségben, és milyen fegyverekkel látnák el a jövőben Ukrajnát. Amennyiben az ukrán hadsereg megkapná végre azokat a képességeket - elsősorban a légierőt és a nagy hatótávolságú (rakéta)tüzérséget, melyek nélkül sokkal nehezebb nagy áttörő műveleteket végrehajtani, pláne a Krím területét felszabadítani -, az nagyban korlátozná Oroszország lehetőségét a háború elhúzására. Végül is, ha az ukrán hadsereg képes volna kiverni az országból az oroszokat, akkor annál tovább nem nagyon lehetne húzni a háborút.

A légierő kérdésében várhatóan döntés születhet. Ukrajna nyugati szövetségeseinél már zajlik az ukrán pilóták átképzése a negyedik generációs nyugati vadászgépekre, ennek fényében meglepő volna, ha végül mégsem kapnák meg azokat az F-16-osokat, melyeket több NATO-tagállam felajánlani már fel is ajánlott. A sikeres hadműveletekhez létfontosságú nagy - valójában közepes, csak a jelenleg rendelkezésre állónál nagyobb - hatótávolságú rakétatüzérség kérdése már kényesebb. Az ukránok a háború kezdete óta kérnek ilyen fegyvereket - elsősorban amerikai, 450 kilométer hatótávolságú ATACMS tüzérségi rakétákat, melyeket már meglévő indítóplatformjaikról, a HIMARS-okról és az M270-esekről is indíthatnának. Joe Biden és kormánya azonban ez idáig ódzkodott ettől, attól tartva, hogy ezekkel a fegyverekkel az ukrán hadsereg mélyen Oroszország területén is képes lenne csapásmérésre, amit az oroszok olyan mértékű provokációnak tekinthetnének, mely további eszkalációt indokolna.

Izgalmas két nap lesz Vilniusban, de egy dolgot érdemes észben tartani: bár a sajtó hajlamos a konfliktusok felnagyítására, és már az előzetes cikkekben is folyamatosan azokat a kérdéseket hangsúlyozták, melyekben megosztottak a tagállamok, a NATO az ukrajnai háború kezdete óta nagyon is egységesen lépett fel, és az elmúlt két évtized útkeresése után a szervezet újra célt talált magának az agresszív orosz külpolitika féken tartásában. Vagyis a szakmai viták ellenére a szervezet az elmúlt másfél évben egységesebb, mint a megelőző időszakban, és az orosz agresszió hatására az európai tagállamok is elkezdték felfejleszteni katonai költségvetésüket és régóta halogatott hadsereg-modernizációjukat is beindították.